Az Esőember a szeretetről szól.
Pontosabban annak különböző formáiról, és a vele járó nehézségekről. Hőse tipikus „korunk gyermeke”, egy arrogáns és magabiztos yuppie, a vállalkozások bajnoka, aki a körülötte élőket csupán mozaikként illeszti az üzleti tervek és kitűzött célok közé. Mindezt még az sem tudja megváltoztatni, amikor rég nem látott apja meghal – sokkal inkább megrázza a tény, hogy nem ő az örökös. Ki lehet a titokzatos kedvezményezett? Némi nyomozás után fedezi fel, hogy egy intézetben él egy autista zseni, aki az ő testvérbátyja, és akinek a létezéséről sem volt fogalma sohasem – és ő örökölte a milliókat. Elkezdődik egy hosszú, valóságos és lelki utazás, amelynek során két külön világ csiszolódik egymáshoz, és a furcsa, magába zárt autista talán képes megnyitni öccse kérges szívét. Barry Levinson 1988-as, Oscar-díjas filmjét tavaly adaptálták színpadra, és a londoni premieren Josh Hartnett alakította Charlie szerepét. Budapesten parádés szereposztásban mutatkozik be a klasszikussá vált történet.
Anger Zsolt rendezése csakugyan a minőségi színjátszás és a közönségsiker receptjeit párosítja.
Az Esőember a Belvárosi Színházban hónaljcsiklandozó, ízetlen, rossz előadás, de mielőtt ezt bővebben kifejteném, emlékeztetek valamire. Az Esőember a Belvárosi Színházban az Orlai Produkciós Iroda előadása – egy magánszínházé. Nem állami támogatásból, nem közpénzből, ha még így sem volna elég világos: nem a mi leguberált adóforintjainkból szórakoztat minket, hanem a saját szakállára, a saját nyereségére vagy a saját veszteségére. Ami nem mindegy. Nem az nem mindegy, hogy nyereséges vagy veszteséges-e a vállalkozás – nekem speciel mindegy, Orlai Tibornak föltehetően nem -, hanem az, hogy olyan szórakoztató színházról van szó, amely nem a kultúrára szánt szubvenció virmanolásával ügyeskedik, pöffeszkedik és élősködik (rajta), hanem a saját pénzét teszi kockára. (Zárójelben: a sok állami támogatásból kevés értéket létrehozó szórakoztató dömping haszonélvezői évtizedek óta szidják a közpénzen – ahogy ők nevezik – „kísérletező” színházat. Ez is jellemző a mi felfordult értékrendünkre: máshol az egész támogatási rendszer az utóbbit szolgálja.)
Színház – Színészparádé – Dan Gordon: Esőember; Szergej Medvegyev: Fodrásznő
Megint egy mozi, amelynek a legendája erősebb, mint maga a film (volt): az Esőember 1988-ban közismertté tette az autizmust, kapott érte néhány Oscart, majd húsz évvel később a szemfüles Dan Gordon darabot írt belőle. Úgy emlékszünk, hogy fantasztikus volt, pedig csak az Asperger-szindrómára nyílt rá a szemünk Dustin Hoffman játékában.
Barry Levinson road movie-ja, az Esőember 1988-ban készült. Rossz sorsa elég soká érte el, csak tavaly tették át színpadra Londonban, Dan Gordon átiratában, most meg Budapesten, a Belvárosi Színházban, melyet a minap elhunyt Kovács József az operett műfajának ápolására hozott létre az egykori Filmmúzeum helyén.Barry Levinson road movie-ja, az Esőember 1988-ban készült. Rossz sorsa elég soká érte el, csak tavaly tették át színpadra Londonban, Dan Gordon átiratában, most meg Budapesten, a Belvárosi Színházban, melyet a minap elhunyt Kovács József az operett műfajának ápolására hozott létre az egykori Filmmúzeum helyén.
Kockáról kockára – 7óra7-nézőpont
A Los Angeles-i autókereskedő yuppie, Charles Babbit (Nagy Ervin), a valóságtól és az emberi érzelmektől gondosan elzárt, kizárólag financiális alapokon nyugvó életet él. A darab elején értesül apja haláláról – akivel sosem sikerült kijönnie (köszönhetően apja hozzá hasonlóan személytelen attitűdjének) -, illetve arról is, hogy idősebb Charles Babbit a vagyonát nem fiára hagyta, hanem egy intézetre, ahol – mint később kiderül – autista bátyja, Raymond (Kulka János) tölti hosszú évtizedek óta mindennapjait, mit sem sejtve arról, hogy hétmillió dollár örököse – s arról sem, hogy ez az érték egy Charlie kaliberű ember számára mit jelenthet. Testvér testvért rabol, és megkezdődik a filmtörténet egyik legmeghatóbb testvérdrámája, röghöz kötött színházi díszletek között.
Az 1988-ban négy Oscar-díjat elnyert film eleven nimbusza és az Orlai Produkció sztárszereposztása igazolja magát. A lágy, érzelgős drámai anyag épp lágyan, érzelgősen hat a szívekre, tenyerekre. Tapsol a közönség.
Az 1988-as mozifilm annak idején könnyre és Oscar-díjra ment, s mi tagadás, patakzott is mindkettő Dustin Hoffmanék némiképp öntetszelgő alkotására. A film nyomán készült bulvárdarab pesti előadása jóval szolidabb célokat tűz ki, ám a közönségsikerből azért egy jottányit sem enged.
Az Esőember előadásán készült képek - Fotó: Kállai-Tóth Anett | Puskel Zsolt
37 Photos
Az Esőember előadás olvasópróbáin készült képek - Fotó: Rick Zsófi
14 Photos
Az Esőember előadás próbáin készült képek - Fotó: Rick Zsófi
4 Photos
Nagy Ervin interjúja – Esőember
Ha egy producer fölhív, hogy mit szólnék az Esőemberhez Kulka Jánossal és Garas Dezsővel, azon nincs nagy gondolkodnivaló… Ha én befektető volnék és a kultúrában dolgoznék, én is olyan darabokat keresnék, ami piacképes, eladható, szórakoztató, ugyanakkor színészi feladatot ad olyan embereknek, akikre bejönnek a nézők. Erre az Esőember tökéletes választás, mert széles rétegeket vonz, sokaknak megvan a film, és arra szinte mindenki emlékszik, hogy Dustin Hoffman mekkorát játszott benne.
Beszélgettünk, és kérdezte, hogy mi érdekel, mit szoktam csinálni. És mondtam, hogy szeretem a filmeket. Persze jött a kérdés, hogy melyik a kedvencem, én meg rámondtam, hogy az Esőember, mert friss volt az élmény. Erre megkérdezte, hogy ki a kedvenc színészem. Azt mondtam, hogy Dustin Hoffman meg Tom Cruise. Erősködött, hogy válasszam csak az egyiket, és Tom Cruise-t mondtam. Aztán letettük a telefont. Engem nagyon bántott a dolog, mert nekem Dustin Hoffman tetszett jobban, közelebb állt hozzám! De valamiért nem mertem őt mondani. Úgy bántam! Ez az emlékem nagyon megmaradt.
Interjú Garas Dezsővel – Esőember
Nem dolgozom egészen végig. Csak ezt a kis szerepet játszom az Esőemberben, ebből tíz előadás lesz július közepéig. Aztán a nyáron végig szünetem lesz.
Interjú Kézdy Györggyel – Esőember
Fölhívott Orlai Tibor, hogy Garas Dezsővel kettőzve játsszuk el ezt a szerepet. Elküldte a darabot, elolvastam, és jónak találtam. A filmre már nem nagyon emlékeztem, csak arra, hogy Dustin Hoffman jó volt benne.
Interjú Zöldi Gergellyel – Esőember
Több olyan ügynökséggel is kapcsolatban álltam, akik színdarabok közvetítésével foglalkoznak. Mostanában elsősorban a Theatrum Mundival dolgozom sokat. Létezik több vaskos, angol nyelvű katalógus a legkülönfélébb darabokról, mindről van egy rövid szinopszis, lebontva a szereplők száma, neme és kora szerint, így könnyen lehet benne keresni. Ami megtetszik, azt bekérem, hogy elolvassam, de egyáltalán nem biztos, hogy jó is.
Interjú Anger Zsolttal – Esőember
Most az Esőember esetében kicsit másról van szó, ez produceri felkérésre történt. Soha senki nem kínált még föl nekem darabot, szinte kész szereposztással. De mivel A hét asszonya munkafolyamata annyira sikeres volt – nem csak a végeredmény, hanem maga a próbaidőszak is –, hogy akkor arra gondoltam, ha Orlai Tibor bármire fölkér, azt el fogom vállalni.
Interjú Orlai Tiborral – Esőember
Amióta művészeti menedzseléssel foglalkozom, a tevékenységem jelentős része a minőségi populáris kultúrateremtés területére szorítkozik, de itt is értékhordozó produkciókat igyekszem létrehozni, fontosnak tartom, hogy minden előadásnak legyen társadalmi üzenete.
