Az amerikai szerzőpáros közül Michelle Kholos Brooks ezért a darabjáért 2017-ben megkapta a rangos Riva Shiner Comedy-díjat. Ismert és rutinos szerző ő, nem csupán az USÁ-ban, de Kanadában is színre viszik műveit. Kelly Youngert pedig a feltörekvő fiatal írók között tartják számon. Közös művüket, Kalamazoo-t 2023. április 16-án – hatalmas közönségsikert aratva – mutatták be az Orlai Produkciós Iroda szervezésében a Belvárosi Színházban.
A Kalamazoo cselekménye napjainkban, az Egyesült Államokban játszódik, ideje nagyjából három hónap. Kellemes arányban keveredik benne helyzet és jellemkomikum. Ez utóbbi akkor igazán élvezetes, ha ellentétes karakterek kerülnek egymás mellé. A darab két hatvanas szereplője is ilyen. A madarakért rajongó Pegnek öt felnőtt lánya van, akik közül négy férjnél van, buzgó, napi gyónó – áldozó katolikus. Özvegy, hosszú házasság után vesztette el férjét. Ad magára, szépen öltözködik, választékosan fejezi ki magát. És reménykedik, még nincs vége az életének, tartogat a sors neki pár örömteli évet. Nagy vágya és álma eljutni Kalamazoo-ba, a madárrezervátumba. Kedvencei a flamingók, akik monogámok, élethosszig választanak párt. A fémdetektorokkal kincset kereső Irving felesége is meghalt, egy fia van csak. Ő viszont házsártos, csípős nyelvű, fahumorú, időnként mosdatlan szájjal beszélő, slampos öregember, elhanyagolja magát, zsidó vallását is csak félig-meddig tartja. Belül azért ő is érzi, még juthat neki is valami boldogságmorzsa. Abban azonosak, hogy reménykednek, ezért is fordulnak társkereső irodához. Partnert szeretnének találni. Csakhogy bárkinek is a hozzáillő, megfelelő társat megtalálni semelyik életkorban nem egyszerű feladat, fiatalabban talán könnyebben megy, de idős korban, amikor már mindkettőnek súlyos batyu nyomja a vállát, még nehezebb. De – becsületükre legyen mondva – próbálkoznak, Peg a nyitottabb és a merészebb, míg Irving a zárkózottabb és a bizonytalanabb. Remek dialógusok közben mulatságosabbnál mulatságosabb helyzetek alakulnak ki, pengeéles szócsatákat vívnak meg kedves vallomások és őszinte beismerések hangzanak el, ami alatt a közönség a hasát fogja a nevetéstől, mert minden szituáció, párbeszéd olyan lelket melengetően és mosolyra fakasztóan otthonos benne.
A Kalamazoo jutalomjáték Hernádi Juditnak és Kern Andrásnak. Nem először dolgoznak együtt, ez a negyedik munkájuk az Orlainál. A közönség, mint a tenyerét, úgy ismeri mindkettejük mimikáját, grimaszát, testtartását, hangszínét, hanglejtését, csúnyábban fogalmazva az összes manírját. DE! Éppen ez adja a produkció savát-borsát. A publikum nem képes megunni őket, mert mindig tudja, mire számíthat: a tőlük megszokott és elvárt profizmusra, remek teljesítményre és magas színvonalra. Nem lehet mellényúlni velük, kettejükre bejön a közönség, mindenhol és mindenkor képesek táblás házat csinálni. De ezt a tudást nem a szél hordta össze, nem magától megy ám, kell hozzá az a többéves színházi múlt és rutin, ugyanis mindkettejük kisujjában ott van a színészmesterség minden csínja-bínja. Ha nem így lenne, az emberek nem lennének kíváncsiak rájuk.
