Ismerős az érzés, amikor a monitor előtt tűkön ülve, egyre gyorsuló szívveréssel várod, hogy betöltődjön a levelezőprogram? Vagy amikor órákig csak bámulod a monitort, hátha felugrik a figyelmeztetés, hogy új üzenete érkezett?
A Gyógyír északi szélre és folytatása, A hetedik hullám ezt az élményt járja körül két ismeretlen, Emmi és Leo virtuális találkozása kapcsán. Daniel Glattauer kizárólag e-mailekből álló, mára kultikussá váló ikerregénye eddig 30 nyelven jelent meg, és több millió példányt adtak el belőle szerte a világon. Ausztriában a színházi adaptáció is hatalmas sikert aratott, Magyarországon pedig idén nyáron láthatjuk először színpadon Emmi és Leo történetét.
Megismerkedésük a véletlen, jobban mondva (és rendkívül stílszerűen) egy e betű műve: Emmi Rothner a Like magazin előfizetését szerette volna lemondani, ám Like helyett egy bizonyos Leikének címezte egyre felháborodottabb hangú e-mailjeit. Leo Leike nem szeretett volna másoknak szánt dühödt leveleket olvasni, ezért úgy döntött, inkább tisztázza ezt a kellemetlen félregépelést. Egyikük sem sejti még, hogy az igazi szeret–nem szeret játszma csak most kezdődik.
Kettejük viharokkal és „szélcsendekkel” tarkított párbeszéde így egy pillanatig sem fullad unalomba, a gondosan megformált e-vallomások és a cinikusan szellemes, egysoros (lev)élváltások folyama az utolsó karakterekig gördülékeny, izgalmas, fordulatokban gazdag marad.
Ez a könyvek igazi vonzereje, ettől sodor olyan ellenállhatatlanul a szél meg a hullám, és ezért lehet szinte egyetlen lendülettel „átszelni” a köteteket az első köszönéstől az utolsó aláírásig.
Glattauer mintha pontosan tudná annak a receptjét, hogyan tegye függővé olvasóját, de szerencsére olyan könyveket ad a kezünkbe, amelyeket még a legkényesebb ízlésű értelmiségi körökben sem kell szégyenkezve a táska mélyére süllyesztenünk.
A regényeket olvasva egyet kell értenünk „a szerelem hálójában” vergődő Meg Ryannel, amikor azt mondja a vonatkozó filmben, hogy van valami megfoghatatlanul ellenállhatatlan ebben a két bűvös szóban: levele érkezett. Glattauertől rögtön két kötetre valót kapunk, és bizony irigyellek, kedves Olvasó, ha még bontatlanul várnak téged. Ha tehetném, én is visszacsomagolnám, de sajnos ezeket a leveleket nem lehet csak úgy törölni az emlékezetből…
A köteteket a Park Könyvkiadó adta ki.
