Ez az utolsó esélyük az életben
2013. 10. 19.

Ez az utolsó esélyük az életben

Az Orlai Produkciós Iroda különösen nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az idősebb közönség, meg azok, akik idősebb korukban is emlékezni fognak korábbi színházi élményeikre, soha ne adják fel. Ne adják fel se önmagukat, se az életet, az élet élvezetét, és soha ne érezzék úgy, hogy nekik már leáldozott. Sok korábbi Orlai-előadás után ugyanezt a szép és fontos vállalást szolgálja a Hitted volna? is: Richard Baer darabjában az özvegy Herman ostromolja házasságvágyával és az élet újrakezdésének reményével a szintén özvegy Christine-t, egykori legjobb barátjának egykori feleségét.

hitted_volna-23

Verebes István rendező roppantul ügyel rá, hogy Kern András és Hernádi Judit is elfelejtse erre az estére minden manírját. Ez Kernnek remekül sikerül is, s Hernádi is csak egészen ritkán nyúl túlontúl ismert és egyszerű eszközeihez. A két színész így visszafogottan, (ön)ironikus humorral mutatja meg a férfi és a nő évődését, csakúgy, mint a nemcsak játékból való piszkálódásokat. A Hitted volna? épp attól válik igazzá, hogy Verebes tudja: ez a két idős ember már megengedheti magának az őszinteséget, és azt, hogy ne finomkodjanak. Mindketten pontosan tudják, hogy ez az utolsó esélyük az életben, és ezt a szerző ügyesen bizonyossá is teszi: a két főszereplőt halálok és temetések veszik már körül, ráadásul Christine New Yorkból Floridába készül épp utazni utolsó éveire. Ezért olyan őszinte minden kettejük között: őszinte a nyomulás Herman részéről, őszinte az esetenként szinte durva visszautasítás Christine-től, és épp ilyen őszinte Hernádi és Kern játéka is. Így pedig - hiába kiszámítható és egyszerű a cselekmény - végig élvezetes marad az előadás, mert végig érezni, hogy minden mondat valódi, mindegyiknek tétje van annak számára, aki kimondja.

Baernek pedig remek a humora, amelyet kellően gyakran használ ahhoz, hogy még a keserédesebb részek is távol maradjanak a melodrámától. A legjobb, amikor Herman visszaemlékszik négyük - közülük három zsidó - vatikáni látogatására, amikor azt várták, hogy "mikor jön ki a plébános úr a gangra", és amikor szerintük a pápa nem háromszor osztott áldást, hanem a tömegbe mutatva jelezte, hogy "az a három zsidó azonnal menjen haza". Igaz, pont a zsidó sztereotípiákat a szerző valamivel többször használja humorforrásként, mint az igazán kellemes lenne, és a két könnyen kiismerhető mellékszereplő, Christine költöztetői is talán többet szerepelnek, mint amennyit poénjaik indokolnának.

Elegánsan megrendezett, finom eszközökkel eljátszott, egyszerre felemelő és megnevettető, kellemes másfél óra a Hitted volna? előadása a Belvárosi Színházban. Ha minden limonádéban meglenne ugyanennyi őszinteség, ugyanennyi súly és ugyanennyi humor, sokkal kevesebbszer kéne csalódottan vagy dühösen hazamenni a színházból.

Kovács Bálint / Egyfelvonás