Egy fenékkel két lovat - Fehér Elephánt
2016. 06. 27.

Egy fenékkel két lovat - Fehér Elephánt

Goldoni  furfangos cselekményvázát  Richar Bean  hatásosan transzformálta  a 60-as évek angol kikötővárosába, a beszólások szigetországian fádak, de a figurák elevenek, a helyzetkomikum szökőárja pedig igencsak élvezetes.

Dicséretes a kétdimenziós díszlet,  hiszen kell a hely  a sokmozgásos szituációkhoz. A rendező Pelsőczy Réka  ismét bizonyítja pompás ritmusérzékét, munkája könnyed, frappáns és hibátlanul célratörő.  Irigylésre méltó húzás a  BEKVART  zenekar beépítése, Szabó G. Hunor  az egyetlen kültag,  mivel a saját ember  ütős színpadi jelenléte szétfeszítette volna azt a szűk kis dob-kuckót.  Formán Bálint a gitározás és az ének mellett, lenyűgöző pajeszával az elegáns vendéglőst is játssza,  ahogy a többiek is fürgén járnak ki s be, zenészből szerepbe váltva.   Horváth Szabolcs  kétbalkönyökös Bobby,  impozáns sisakjában képtelen egy ajtón ütközés nélkül bejönni,  a sztentori orgánumú, veszett karizmájú basszer, Keresztény Tamás  ügyvédjével nem szeretnénk vádlottként szembekerülni. Dékány Barnabás vőlegényi tehetetlenséggel botladozik  a félreértések bozótjában,  vágyának tárgya,  Rujder Vivien imponáló játékkal rajzolja meg a hamvas butaság portréját. Friedenthal Zoltán  szelíd motorosként nagyszerűen énekel,  Fodor Annamária végre karakterszerepben mutatja meg  karikírozó képességét.  Az angol királynő tétovázik,  kilépjen-e /az ajtón/, avagy maradjon velünk? Ezt persze  Máthé Zsolt-tól  kéne megkérdezni. 

Szédületes tempóban süvít a cselekmény, az ötletek végtelen áradata sem mossa el a történések oksági láncolatát,  hahota-orgia közben záporoznak  a helyzetkomikum adta parádés jelenetek.  Lovas Rozi markáns férfiszerepben brillíroz, szinte sajnáljuk, hogy előbbutóbb vissza kell vedlenie tüneményes széplánnyá.   Agyafúrt apaként is kitűnő, de másik alakjában, totálisan leépült pincér-matuzsálemként, Lukáts Andor  a nemes bohóckodás teljes arzenálját felvonultatja.  Alfie végül is druszaként  ElpHy nevünket bitorolja,  nem véletlen!, - pacemakerünk ugyan nincs, de szívünk azonos hevességgel dobog a  Belvárosi Színházért!

A Római vakációban  hetedhét figurát hozott,  most extrém kreativitása az abszolút főszerepben teljesedik ki.  Nagy Dániel Viktor  elementáris lendülettel, ezer apró gesztusból építi fel a minden lében kanál, jég hátán is megélő szolga személyiségét. Először csak folyvást éhes, azután egyre nagyobb kanállal már a pénzt habzsolja, könnyedén alkalmazkodik gazdája szeszélyeihez, míg végül lelkileg majdnem ketté hasad. Félelmetes pantomimben,önmagával két alakban birkózva hengergőzik a rivaldán, menekül ki, leskelődik maga után,a kétfejű inasfenevad skizoid rémlátomása: Színházi Emlékkönyvbe illő, egyedülálló bravúr! És hogy énekel!!!  Hogy mozog, hogyan táncol, minden pillanata  életveszélyes támadás a nevetésgörcsbe rángó hasizmok ellen... Gyönyörűséges színész-alkotótársi munka!!!  Orlai Tibor  unikális színháza ismét talált egy minden igényt hatványozottan kielégítő, fantasztikus energiákkal szórakoztató darabot, amely Pelsőczy Réka  rendezésben,  a társulat virtuóz összjátékával frenetikus élményt jelent!

Forrás: Fehér Elephánt