Beszélgetés Zrinyi Gál Vincével Egyelőre asztalnál ülve folynak az izraeli Edna Mazya írta Kisded játékok próbái. Mondatról mondatra ízlelgetik a szereplők a szöveget, itt-ott bele- illetve átírnak, vitatkoznak a jeleneteken, keresik ezek igazságát is. Nem vész el a kezdeti lendület a hosszú ideig tartó asztali próbákon? – kérdezem Zrinyi Gál Vincét, a KoMa társulat lelkét, [...]

Beszélgetés Orlai Tiborral – Hogy színházzal foglalkozzam, ahhoz a színház iránt érzett szeretetem és alázatom vezetett, nem pedig üzleti szempontok – állítja Orlai Tibor, az Orlai Produkciós Iroda producere. Izgatott, segíthetek-e olyan előadások létrehozásában, melyek maradandót hoznak létre, ugyanakkor sikeresek is. Azt is fontosnak gondoltam, hogy ne csak az állami struktúrában, valamiféle hivatalos szemlélet szerint [...]

Beszélgetés Kovács Krisztiánnal. – Gyerekkoromban velem is történtek olyan dolgok, amiről most se szívesen beszélek. Nagyobbak hajszoltak bele, s azóta sem merem elmondani senkinek – említi meg csak úgy mellesleg Kovács Krisztián, miközben a Kisded játékok próbafolyamat délutánjainak egyikén beszélgetünk. Meg arra is emlékszem, mikor a nálam négy évvel idősebb bátyám és a barátai magukkal [...]

Tompa Andrea a Kisded játékokról:
A képlet végtelen primitív: ultramacsók kontra eleve kurva.

Kicsit kedélyesnek hat a cím: kegyetlen játékok zajlanak darab és előadás mindkét idősíkján. Az első játék eldurvul és szenvedésbe fúl, a második, mely évek múltán a tárgyalóteremben zajlik, a maga előre kiszámítható(an aljas) szabályai szerint pereg le.

Egy tesze-tosza féltaps után a szünetben a sok minden mellett épp azt próbáljuk megfejteni, hogy most vége az előadásnak, vagy csak felvonásközt élünk át. Megállapodunk az utóbbiban, és épp készülünk visszaindulni, amikor megjelenik az egyik színész, utcai ruhában. Ha egy előadásnak így van vége, az visszamenőleg is átértékeli a látottakat, ám ennek ellenére a KoMa új bemutatójának mindenképpen feszítő és súlyos kérdésfeltevése van a kamasz-sztereotípiákkal, a tinédzserekkel és az őket uraló hormonokkal kapcsolatban.

Két időszerű rossz hír: augusztus 30-án megszűnt a Budapest TV, a magyar televíziózás utolérhetetlen mélypontja, a másik, hogy a Trafóban bemutatta a KoMa színház Kisded játékok című új produkcióját Kisded játékok címmel.

Egy kihívóan viselkedő 14 éves lány látványos tiltakozás nélkül hagyja, hogy négy vagánykodó 17 éves fiú molesztálja. Ez vajon egyenlő a nemi erőszakkal? Ha egy elfogult feminista nő és négy cinikus férfi a hüvely nedvesedésének okairól vitázik, az vajon egyenlő az igazságkereséssel és jogorvoslással? És ha színészek pedagógiai jelleggel feszegetnek kényes témákat a színpadon, az egyenlő egy színházi előadással?

A Trafóban bemutatott darab sokkal inkább iskolai prezentáció, mint színházi alkotás. Mindenesetre tananyagnak jobb.

A nevével is a kortárs magyar drámára fogadalmat tevő KoMa Társulat átmenetileg fölvette a KoIz nevet, amennyiben az izraeli Edna Mazya darabját mutatta be. Magyarosítva. Magyar nevet kaptak a szereplők, a környezeti utalások, lefordult magyarra a problematika. Hacsak nem volt már előtte is az, a szerző originál változatában. Hiszen az Oidipusz király és a Hamlet is magyar, ha a mai magyar színpadon adják elő, nem szólhat másról, mint azokról, akik és nem szólhat másnak, mint azoknak, akiknek játsszák. Hubay Miklós írt erről valamikor egy vitriolos esszét, korántsem egyetértve, ellenkezőleg, a kortárs magyar dráma negligálásával vádolva a világdrámát szellemi értelemben magyarosítókat. Már a címében is hosszan, gunyorosan sorolta, ki mindenki magyar, tulajdonneveket és közneveket említett, úgy emlékszem, a kurva is köztük volt.

Edna Mazya hatvanas izraeli drámaíró, sosem hallottam még róla, de ez biztosan nem az ő hibája (lehet, hogy az enyém sem); az objektivitás tehát garantált. A KoMa társulat esetében viszont pozitív elfogultság esete forog fönn, mármint részemről, ami persze a társulatra vonatkozik, az adott produkció más tészta. Hasonló a helyzet az Orlai Produkcióval is; ha nem lennének ilyenek, akik cashben ráfizetnek azért, hogy telt házban lássuk Csákányit a Fédra Fitnessben, most szegényebbek lennénk egy picivel – akkor viszont keressen Orlai, amennyit nem szégyell a Hat hét, hat tánccal, lehet utánacsinálni, van még hely a piacon.

Szokás a magyar színházat azzal vádolni, hogy csukott szemmel halad el mindamellett, ami velünk és körülöttünk történik a színház falain kívül. A KoMa most behozta az ún. valóságot a Trafó színpadára. Ügyszeretet van, bátorság van, színház nincs.