A Katona József Színházzal együttműködésben készülő Lavina február 25-i bemutatójához közeledve jöjjenek a miniinterjúk! Mai alanyunk: Tóth Zsófia.
Szoktál síelni?
Sajnos, eddig csak kétszer síeltem életemben. Először egy sítáborban Ausztriában, még a gimiben. Az első nap (egy napja síeltem) pár emberrel felmentem a tárcsás felvonóval a hegy tetejére, mert onnan jött le egy kék pálya vagy egy nagyon barátságos piros, és azon akartunk lecsúszni. Amikor felértünk, azt láttuk, hogy lavinaveszély miatt le van zárva, és csak egy brutál fekete vezet le a hegyről, ráadásul már csak egy óránk van odaérni a felvonóig a ködben. Egy ideig tököltünk, majd pont arra járt az igazgató és egy másik tanár, és közösen lehoztak minket. Vagy ezerszer elestünk, a ködben azt se láttam mi történik. De utólag visszagondolva jó sztori. Egyébként bármikor mennék, valaki vigyen el.
Kit játszol a Lavinában?
Egy influenszert, Marie-t. Izgi, mert úgy beszél, mint én, és benne is van egy durva ökoszorongás, de közben szeretné jól érezni magát ebben a világban. Bár nekem sose lenne ennyi pénzem, hogy ilyen helyen „nyaraljak”, meg nem vagyok alkalmas influencer material, nem is vágyom rá.
Kinek ajánlod az előadást?
Bárkinek. Aki tud saját magán nevetni, annak főleg. Ha látta valaki a filmet, azért, ha pedig nem, akkor azért nézze meg.
