Budapest, Te! – Pelsőczy Réka és a Várkert Bazár
2021. 08. 05.

Budapest, Te! – Pelsőczy Réka és a Várkert Bazár

 

Budapest, Te! című produkciónkkal zenés városnézésre invitáljuk a fővárosiakat és a nem budapestieket. Csatlakozzanak hozzánk, fedezzék fel a várost a benne élő emberek történetein keresztül, amelyekhez az elmúlt száz év legnagyobb Budapest-slágerei szólnak. Sorozatunkban pedig ismerjék meg azokat a helyszíneket, amelyek az előadás alkotói számára fontosak, kedvesek!

A Budapest, Te! rendezője Pelsőczy Réka, aki nem először dolgozik az Orlai Produkciós Irodával. Olyan produkciókat rendezett itt, mint a Római vakáció, a Mindent Éváról, a Hernádi pont, a Bagoly és Cica, az Egy fenékkel két lovat, a Kétely, A hullaégető, és ő volt az Élet.Történetek.hu sorozatunk művészeti vezetője.

Nem csupán a Budapest, Te! koncepciójának az ötlete származik tőle, sokoldalúságát bizonyítja, hogy az előadás különleges zenei és prózai szövetének az összeállításában is részt vett.

„Az utcán, villamoson, játszótéren, kávézókban hallott párbeszédeket szerettem volna ütköztetni a régi nagy Budapest-dalokkal, hogy kiderüljön, milyen esendőek vagyunk – magyarázza Réka, és hozzáteszi, ezekből a talált szövegekből az is kiderül, hol tart ma a nyelv, és micsoda különbség van napi zötykölődéseink kommentálása és a dalszövegek között. – A régi dalok megmutatják mindazt a csodát, ami körülöttünk van, az épületeket, azok hangulatát, a vágyott Budapestet, a maiak pedig azt sűrítik, amiben élünk, a mi Budapestünk ízeit, színeit, illatait.”

Pelsőczy Réka a Várkert Bazárhoz vitt bennünket. „Ezen a környéken töltöttem a gyerekkoromat: az I. kerületbe jártam általános iskolába és gimnáziumba. Bár fel lehetett fedezni a sétány ma már tisztán látható íveit, de akkoriban a Várkert Bazár egy romantikus, de romos, lezárt épület volt.

 
 

Mindig vágytam arra, hogy bemehessek, és évtizedekig azt hittem, el fog tűnni, el fog pusztulni. Azért vagyunk most itt, mert nekem azt a reményt jelenti, hogy a kultúrához, az értékhez lehet jól nyúlni. Azt, hogy ha vannak is időszakok, amikor valamiről úgy tűnik, hogy a teljes pusztulásra van ítélve, de aztán az elveszettnek látszó dolog mégis újjáéled.”

Az előadást címe Budapest, Te!, egy érzelemmel teli felkiáltás, ezért arra kértük Rékát, folytassa a mondatot. „Budapest, Te… miért nem vagy olyan, amilyen lehetnél?”