A legenda háza bemutatója előtt László Lilit kérdeztük az általa alakított Kate-ről.
A színlap szerint az általad játszott Kate egy filmstúdió fejlesztési munkatársa. Mi az első benyomásunk róla, milyen helyzetben ismerjük meg?
Egy kisgyerekes anyát látunk, aki a kislánya mellől épp visszaáll a munkába, megérkezik a főnöke irodájába, és teljesen szét van esve. Mindenért, még a bocsánatkéréseiért bocsánatot kér, miközben keresi a jegyzeteit, próbál azonnal figyelni, hirtelen fejben is ott lenni, a munkára koncentrálni. Próbál minden irányban megfelelni: a munkahelyén a főnökének, otthon pedig feleségként és anyaként. Szerintem ez nagyon sokaknak ismerős szituáció, nekem is. Kate tíz éve dolgozik ennél a cégnél, és mindig jól teljesített, de igazi nagy kihívást, olyan feladatot, amiben megmutathatná a képességeit, ami szakmailag izgalmas lenne, még nem kapott. Viszont látjuk, hogy amint megkapja, azonnal jön a dilemma, mert a munka többnapos elutazással járna, ami a gyerek miatt komoly szervezést és logisztikát igényel.
Csak ezért hezitál?
Szerintem Kate egy picit önbizalomhiányos, és első hallásra nem hiszi el, hogy ő erre a feladatra tényleg alkalmas. Pedig végre itt lenne a nagy pillanat, hogy bizonyítson, hogy megmutassa, nagy projekteket is rá lehet bízni. Nem kérdés, hogy vállalja, de pontosan tudja, ha igent mond, az csak rengeteg újabb kérdést és megoldandó helyzetet szül. Elkezd több lépéssel előre gondolkodni: hogyan adagolja be a férjének, aztán ha ő beleegyezik és elutazhat, akkor neki mit kell előkészíteni otthon, hogy ott merje hagyni a gyereket.
Végül Kate igent mond, és elutazik Londontól több száz kilométerre, egy apró faluba, ahol a színháztól, filmtől, egyáltalán: a világtól évtizedek óta eltávolodott egykori díva él. Az a célja, hogy megtudja Ellen titkát, elvonulásának a valódi okát, felfejtse a szálakat és eldöntse, ez vajon kellően izgalmas-e filmalapanyagnak. Munkaügyben érkezik, de miután megismerkedik Ellennel, mély kapcsolódás alakul ki közöttük, illetve szomszédban lakó különös költőnő, Chris között. Mit kap ettől a két találkozástól?
Elsősorban figyelmet. Noha Kate egy hangsúlyozottan női témákkal foglalkozó és csupa női alkalmazottat foglalkoztató filmes cégnél dolgozik, bennem az fogalmazódott meg, hogy ebben a stúdióban a női csak egy címke, csak egy hangzatos marketingfogás, valójában hiányzik az igazi figyelem és odafordulás. Aztán megérkezik ebbe a tengerparti pici faluba, Ellenhez, ahol nincs kiragasztva a kapura, hogy Ez egy női hely, mégis zsigerileg sokkal megértőbb, elfogadóbb közeget talál. Annyira ritka, amikor olyan emberrel találkozunk, aki nemcsak udvariasságból kérdezi meg, hogy hogy vagy, hanem valóban érdekli a másikat. Ellen és Chris pedig őszintén kíváncsi Kate-re. Szerintem egy kicsit magukat látják benne, azt a folyamatot, amin ők is átmentek, amikor ide érkeztek.
Kate-ben pedig folyamatosan átkerül a hangsúly a munkáról valami másra.
Rengeteg belső változás indul el benne, minden maszk és megfelelési kényszer elkezd lebomlani róla. Másképp néz magára, átgondolja az életét, és át is értékel bizonyos dolgokat. Megerősödik, önbizalmat kap, szembenéz a félelmeivel, a traumáival, és komoly lépéseket tesz annak érdekében, hogy ezeket feldolgozza. Olyan neki ez a pár nap, mint egy önismereti út, egy terápia kezdete. Még az is átfut a fejében, hogy esetleg hosszabban ott marad, de amikor az ember életében már van egy gyerek, attól kezdve ő a legfontosabb, ő van a központban. Talán ha teljesen egyedül lenne, ha nem lenne az életében férj, gyerek, akkor itt maradna, ebben a szabadságban, az óceánparton, mindentől távol, de Kate pontosan tisztában van azzal, hogy már nem csak magáért tartozik felelősséggel, és a kötelékeket nem akarja eltépni.
De ha hazatér, másképp folytatja a londoni életét?
Jó lenne, ha a legenda házában megszerzett erőből és önbizalomból magával tudna vinni a hétköznapjaira, de ez egy hosszabb folyamat lesz az ő életében, amíg eljut oda, hogy bátrabban álljon ki magáért. A kezdő lépést azonban megtette.
Ne spoilerezzünk el semmit, de annyit elárulhatunk, hogy az elutazás előtt Kate nem csupán szakmai, de magánéleti szempontból is válaszúthoz érkezett.
Egy újabb gyerekvállalás küszöbén áll, de az első szülése nem volt a zökkenőmentes, a karrierje pedig, ami eddig háttérben volt, hirtelen beindulhatna... De ebben a történetben is van több fordulat, amit tényleg ne spoilerezzünk el!
Ellen és Chris a világ zajától távol élnek, Kate pedig Londonban. A hely számít abban, hogy mennyire lehet koncentrált a figyelem, amit az emberek egymásnak adnak?
Biztosan számít. Ellen és Chris szinte a világ végén él, ahol térerő is alig van, ami alapvetően rákényszerít a mindennapoktól való eltávolodásra. Itt végtelen az idő és a szabadság. Ezt az atmoszférát – már persze amennyire a színházban lehet – próbálta megteremteni a rendezőnk. Ha filmet forgatnánk, úgy képzelem, hogy sok vágókép készülne az óceán partján, a sziklán álló magányos, belül igazán bohókás vityillóról, és a víz hullámzásáról, ahogy a sziklákhoz csapódik.
Mennyire volt könnyű kulcsot találnod Kate karakteréhez?
Már első olvasásra is azt éreztem, hogy nagyon sok ponton találkozik a karakterünk, az élethelyzetünk. Bennem is van megfelelési kényszer, bizonyos konfliktushelyzetekben én is túlzottan törekszem a kompromisszumra, és időnként én is úgy érzem, nem kontrollálom az eseményeket, hanem csak sodródom velük, úgyhogy abszolút értettem Kate problémáit, küzdelmeit.
Bár egészen más a társadalmi hátterük és a sorsuk íve, de úgy érzem, ha találkoznának, Kate és a Redőny Évája remekül megértenék egymást.
Ez nekünk is sokszor eszünkben jutott Milánnal (Schruff Milán, akivel Lili a Redőnyben és A legenda házában is házaspárt játszik). Ő fogalmazott úgy, hogy Kate és Greg tulajdonképpen Éva és Attila egy másik univerzumban. A legenda házában nem annyira végletes vagy végzetes ez a házasság, mint a Redőnyben, hanem sokkal hétköznapibb. És ahogy én is sok ponton ráismertem magamra Kate-ben, úgy szerintem a nézők is erősen tudnak hozzá kapcsolódni, mert mind megélünk hasonló szituációkat a főnökükkel, a partnerükkel vagy a gyerekükkel szemben.
