Udvaros Dorottyával a korábbi nagy sikerek, a Férfi és Nő, A Bandy-lányok, az Őszi szonáta és A kétely, valamint az idei évadban a 150. előadását ünneplő A szív hídjai után új szerepben találkozhat az Orlai Produkciós Iroda közönsége. A színművésznő az 1900-as párizsi világkiállítás idején játszódó A nulladik perc című ősbemutatóban alakítja Madame Pie-t, a kikötői asszonyságot.
Mi alapján mond igent vagy nemet egy felkérésre?
Sok minden szerepet játszhat a döntésben. Orlai Tiborral nagyon régi a kapcsolatunk. Az első produceri munkájában, a Férfi és Nő koncertsorozatban már együtt dolgoztunk, és azóta több előadásban is szerepeltem a Belvárosi Színházban, tehát erős közöttünk a bizalmi viszony, és tudom, hogy ha egy darabajánlattal megkeres, az számomra valóban érdekes feladat lehet. Tibor egy szinopszissal keresett meg, és azzal, hogy ebből a szinopszisból a szereplőkhöz képest íródik tovább a darab. Izgalmasnak, ígéretesnek tűnt az anyag, és úgy gondoltam, egy ilyen munkában szívesen veszek részt. Ami pedig elkészült, az egy nagyon szerethető történet. Remek a darab humora, miközben próbál komoly dolgokról is beszélni, tehát egy igazi sírós-nevetős előadás lehet belőle.
És az is számított, hogy bár követtem a pályáját, láttam néhány előadását, de még nem dolgoztam Göttinger Palival. Persze, elsősorban szakmai kíváncsiságból mondtam igent, azonban ebben az esetben a döntés egy pici érzelmi árnyalatot is kapott, ugyanis Pali apukája osztálytársam volt a gimnáziumban.
Ön Madame Pie-t, a kikötői asszonyságot alakítja. Mit kell róla tudni, mi a szerepe a történetben?
Kurázsi mamához hasonlít egy picit abból a szempontból, hogy Madame Pie is nagyon korán olyan helyzetbe került az életében, hogy két út áll előtte: vagy elpusztul, vagy talpon marad. Rengeteg nehézséggel kellett szembesülnie, azokkal tisztességgel megküzdött, mindig felállt belőlük, és mindenek ellenére is képes megértéssel és szeretettel viseltetni mások iránt, a világot pedig derűvel tudja szemlélni. Az is lényeges különbség Kurázsihoz képest, hogy neki nincsenek gyerekei, sőt egyáltalán senkije nincs, mert nagyon korán elveszítette a családját. Sok élettapasztalatot gyűjtött, ezáltal egyfajta bölcsességgel is rendelkezik. A körülötte levő fiatalokkal ellentétben ő pontosan tudja, hogy a dolgok nem fekete-fehérek, és minden esetben érdemes mérlegelni, inkább kivárni, mint egy hirtelen, elhamarkodott döntést meghozni. Erős kötelék fűzi őt Marcelhez, akit egészen fiatal korától ismer, és valamiféle felelősséget is érez a sorsa iránt. Amikor a férfi megnősült, Madame Pie a feleségét, Georgette-et is nagyon megszerette. Látja a házasságuk válságát, és nagyon szeretné, hogy boldogok legyenek. Szurkol nekik, és a maga finom módján megpróbálja a nehézségeket elsimítani, az eseményeket pedig úgy irányítani, hogy újra egymásra találjanak.
.jpg)
Az 1900-ban játszódó A nulladik perc kakukktojás az Orlai Produkció jelenlegi repertoárján, hiszen azon leginkább napjainkban játszódó, ismerős helyzetekkel teli történetek szerepelnek. Mitől tud érdekes lenni a közönségnek egy klasszikus, kosztümös előadás, hogyan találhat a néző kapcsolódási pontot ezekhez a figurákhoz?
Ahogy mondtam, alapvetően egy sírós-nevetős darabról van szó, és bár vannak benne erős drámai szituációk, azokat nagyon finom humorral próbáljuk körbevenni, pontosan úgy, ahogyan életünk legnehezebb helyzeteiben is megtalálhatjuk a humort. Vannak emberek, akik még a legdrámaibb pillanatban is képesek szarkasztikusan, iróniával tekinteni a szituáció egészére, és ez a szemlélet segíti őket abban, hogy ne törjenek össze, hanem képesek legyenek a kilábalásra, a túlélésre. Arra törekszünk – és ez az Orlai Produkció repertoárjától sem idegen –, hogy miközben nevetünk ezeken a figurákon, ráismerjünk magunkra, saját gyarlóságainkra. És bár valóban a százhúsz évvel ezelőtti Párizs a helyszín, azok a kérdések, amelyek ebben a tulajdonképpen optimista mesében előkerülnek, egyáltalán nem korhoz és helyhez kötöttek.
