A gyönyörben nincs középút

Kéne a lehelete, szívét tárogassa széjjel… Harapni nem! Én kínom te nem szenveded, szerelmem nem nagy eset: száz vágy. Egy buja ritmus. Én vakon követném. Az én szeretőm hogy szeretett, úristen! Többet nem engedem be. Rossz vagyok azóta, trónfosztott királynő. A világ igaz valómban sose látott, nem tud semmit se rólam, a szerelmek nem gyógyíthatók. Vállalok bérbe sírni. Ríni jó! Időben eltűnt férfiak: végzed te még hullaházban. Hogy én hol végzem, majd megmutatom. Beugrom a nagybőgőbe, Pityke Pál!