Senki gyermeke

Szécsi Magda Gyöngy című életrajzi novellája alapján írta Cseh Judit

Ez az előadás nem vádirat, nem politikai kiállás, sokkal inkább figyelmeztetés és társadalmi tükör. Olyan monodráma, amely csendben, megkerülhetetlenül teszi fel a kérdést: Mi történik egy gyerekkel, akit a szülei magára hagynak és a gyermekvédelemben találja magát?

Történetünk főhőse, Gyöngyi, tizennyolc évesen, két zsákkal hagyja el az intézet falait, így engedik útjára a nagy világba. Gyöngyi elteszi ezt a két zsákot és cipeli mindenhova magával, de soha nem bontja ki. Vannak dolgok, amiket könnyebb cipelni, mint szembenézni vele.
Aztán eljön az a pont, amikor harminchárom évesen le kell tennie a múltat. Előveszi a két zsákot és ahogy kinyitja, úgy tárul fel az intézeti múlt. A zsákokból előkerülő tárgyakból életre kelti azokat, akik körülvették: nevelőit, igazgatót, anyát, intézetis társait, a titkos segítőt, és közben elmeséli történetét, átkeretez, kapaszkodót keres. Ha kell, mesét csinál a valóságból. Ha kell, elindul egy kaviccsal betört ablakon át, hogy megszökjön, csak hogy megtalálja az anyját. Így él túl.

A monodráma központi kérdése nem csak az, hogy mi történt, hanem az is, hogy meddig él egy gyermek szívében az ősbizalom. Hol van az a pont, ahonnan már nem hiszi el, hogy a világ csak jó? Mindannyian átesünk ezen, de nem mindegy, mikor és hogyan. Az előadás különös ereje abban rejlik, hogy miközben egy múltbeli történetet mesél, folyamatosan visszacsatol a jelenhez. A történet nem pusztán a gyermekvédelmi rendszerről beszél, hanem egy felnőtt nő múlfeldolgozásán keresztül mutatja meg annak hosszútávú hatását.

Gyöngyi megpróbálja szemünk láttára felidézni és eltemetni a múltat és újra építeni a bizalmat és a kötődést. Lehetetlen küldetés - vagy talán mégsem?