Itália: Ebben a névben benne van a napfény, a tenger, a lagúnák, a gondolák, gyorsan pergő szavak, két ház közé kifeszített kötélen száradó ruhák, a hatalmas pizzák, a spagetti és persze a CSALÁD.
Orlai Tibor egy vidám, könnyed darabhoz invitálja nézőit a Belvárosi Színházba, ahol bepillanthatunk egy olasz-amerikai család életébe. Ami elsőre megfogott, a színpad berendezése volt. Kísérőm odasúgta: „Gyönyörű a díszlet, ezt feltétlen írd meg!”. A falon családi fényképek, kellemes színű tapéta, nagy ebédlőasztal szép terítővel, és a rajta lévő tárgyak ízlésesen elrendezve. Azonnal úgy érzi az ember, ez a szoba egy család összebújó fészke. Szabó Kimmel Tamás nemcsak az egyik főszereplő (Nick), hanem narrátor is. New Yorkból jár vasárnaponként ebédre, ide New Jersey-be, és bemutatja nekünk már jó előre nagyszüleit, akik olaszok, de Amerikában élnek. Itt dolgoztak, itt teremtették meg mindazt, amire szükségük volt, házat, barátságokat, egzisztenciát, itt nevelték fel gyermeküket. Aida (Lázár Kati) az egyik nagymama, szinte minden percben valami étellel kínálná a családját. Férje, Frank (Lukáts Andor) szelíd, békés egyéniség, jól kiegészíti Aida temperamentumát. Megérkezik Emma (Szabó Éva) és Nunzió (Benedek Miklós), a két másik nagyszülő, s kezdődhet a vasárnapi ebéd, melyet többször megszakítanak a felkiáltások: Tengo famiglia! (Megőrzöm a családot!) Nick, akinek igazából néha terhes az idelátogatás, nehezen viseli a házban uralkodó nehéz, fullasztóan meleg levegőt, de tekintettel van a négy nagyszülőre, a két nonnára és a két nonnóra. Most fontos bejelentésre készül, hiszen munkahelyén új lehetőséget kap, mely kiemelkedést, előrelépést hozhat számára. Nick többször próbálja felhívni magára a figyelmet, de a spagetti-, vörösbor- és süteményáradatban elvész az erre való kísérlete. Ám összeszedi minden erejét, és ordítva bár, de végre sikerül megállítania a kavargó hangzavart, és elmondhatja, milyen fontos állásajánlatot kapott, a New Jersey-től több mint 4 500 km-re fekvő Seattle-ben. A nagyszülők nem értik. Szinte bénító ereje van számukra a közlésnek, mely elindítja a harcot a két nemzedék között. Az unoka eddig fejet hajtva él a nonnák és nonnók uralma alatt, de most elérkezettnek látja az időt, hogy saját kezébe vegye életének irányítását. Aida (Lázár Kati) robban! Feszültségét erős hangja árulja el, valamint sűrű közlekedése a konyha és a szoba között, mintha csak egy új étel elkészítésével tudná megoldani a helyzetet. Emma (Szabó Éva) viszont cselhez folyamodik, és egy fiatal lányt hív meg ebédre, akivel egy üzletben ismerkedett össze. Titkon azt reméli, ha Nickre rátalál a szerelem itt New Jersey-ben, nem hagyja el őket. Az ebéd jól sikerül, bár a két fiatal az első perctől átlátja a benne rejlő cselfogást. Caitlin (Cseh Judit) kedves ír lány, aki vegetáriánus, ám Aida szerint erre a legjobb „gyógymód” egy hatalmas borjúszelet.
A csel azonban nem válik be. Nick végül elfogadja az állást, és elköltözik Seattle-be, de sűrűn hazautazik a nagyszüleihez, akik az évek múlásával sorra eltávoznak az élők sorából. Csak Aida maradt ott egyedül. Nick magával vinné, de Aida csak mosolyog ezen, s végül marad.
Joe Dipietro mondanivalóját át- meg átszőtte humorral, kedvessé téve előttünk az idővel, korral nem haladó nagyszülőket s magát a problémát is, mely két generáció között létrejött. A rendező, Znamenák István jól tudta színpadra vinni a helyszínt, ki tudta emelni az olasz emberek szokásait még úgy is, hogy érthető volt az asszimilálódásuk Amerikában. A nézőtéren sűrűn áthullámzó nevetés jelezte, jól tudta nekünk átadni az író mondanivalójának lényegét. Znamenák István nemcsak rendező, hanem a díszlet is az ő munkáját dicséri, amelyben részt vett Szalai József is. Szabó Kimmel Tamás, Nick megformálója, fiatal színészként nagyon tehetséges, kitűnően mozog híres társai körében. Igazi mai fiatal: előre néző, nem röghöz kötött, kínai ételeket kedvelő…, s mégis unoka.
Lázár Kati (Aida) igazi nonna. Harsogó, leuraló, már-már terrorizáló, de mégis nagyon-nagyon szeretnivaló. Problémamegoldásai, melyek a főzésre korlátozódnak, megmutatják, milyen létfontosságú számára a család. Jelenléte a színpadon maga az erő, de közben az ember úgy érzi, szívesen hozzábújna.
Lukáts Andor (Frank) békés, soha nem mond ellent Aidának, nagyon engedelmes férj, és soha nem válna meg feleségétől. Szüksége van erre az erőre, szereti őt minden zsörtölődése ellenére, és ez a szerep valóban Lukáts Andoré.
Emma (Szabó Éva) a másik nagymama, megmaradt az olasz életmódnál, nem tud az otthonon és a templomon kívül mást elképzelni, emlékei között él. A színésznő előadásmódja kétséget sem hagy a felől, milyen fontos számára az író és rendező által rá szabott szerep.
Nunzió (Benedek Miklós) nagyra tartja feleségét, Emmát, vele éli a nyugdíjas kor adta napok történésit. Benedek Miklósnak ez a szerepe olyan emberi méltóságot mutat fel, amely összeszorítja a szívünket. Rákos, amit unokájának nem mond el, hisz semmiféleképpen nem akarja ezzel a hírrel visszatartani Nicket, aki legközelebb már csak nagyapja temetésére repül haza. Nagyon nagy és mély jellemábrázolása ez Benedek Miklósnak.
Caitlin (Cseh Judit) nem csak szerepe, hanem kora szerint is fiatal. S bár nagyon rövid a jelenléte a színpadon, alakítása gondolkodásra késztet.
Zöldi Gergely fordítása hozzájárult Joe Dipietro komédiájának sikerre viteléhez itt a Belvárosiban (New York-ban nyolcszáz előadást ért meg). Jelmez: Cselényi Nóra.
Orlai Tibor producerként újra tudott a közönséghez szóló színdarabot találni, s ebben van sikerének titka. Keresi az emberekről, életekről szóló műveket, nem a történelemhez akar visszanyúlni, hanem sorsok bemutatásával, gondolkodásra késztetni, picit talán irányítani, és utat mutatni, hogyan éljünk a mában.
