Július 26-án mutatja be az Orlai Produkció a Szentendrei Teátrummal közösen a Római vakáció című előadást. A klasszikus mozifilm éppen hatvan éve hódította meg a világot Audrey Hepburn és Gregory Peck főszereplésével. A készülő előadásról Szikszai Rémusz mesél.
A Jadviga párnája után másodszorra dogozol Orlai Tiborral, ezúttal egy könnyedebb műfajban, a Római vakációban.
Szikszai Rémusz: Igen, a Jadviga párnája is jó élmény volt, és az eddigi munkában sem csalódtam. Nagyon jó csapat gyűlt össze ismét.
Ez volt az első találkozásod a Római vakációval?
Szikszai Rémusz: Nem. Láttam a filmet már kölyökkoromban, sőt szerintem nagyon sokszor láttam. Annak idején talán minden évben egyszer adta a tévé... és mindig szerettem. Szerintem nagyon rendben van.
Milyen a munka Pelsőczy Rékával?
Szikszai Rémusz: Rékával is dolgoztam már, azt a munkát is nagyon szerettem. Fontos neki, hogy a színészek jól érezzék magukat abban amit csinálnak, érdekli, ha gondolsz valamit és meghallgatja, ha ötleted van.
Közben persze határozott és pontos. És kíváncsi azokra, akikkel dolgozik.
Közel áll hozzád az olasz életérzés?
Szikszai Rémusz: Olasz életérzésről nehéz beszélni, ebben a darabban egy szereplő kivételével senki sem olasz... de Róma a legszebb város, amit életemben volt szerencsém látni.
Hogyan viszonyulnak ehhez a közeghez Cole Porter dalai?
Szikszai Rémusz: Ami a zenét illeti, én kedvelem a swinget és ezeket a jazz standerdeket, szerintem a közönség is szeretni fogja.
Kit alakítasz a Római vakációban?
Szikszai Rémusz: Aki látta a filmet, annak ismerős lesz: egy lesifotóst alakítok, aki titokban fényképezi a kiszökött hercegnőt, abban a reményben, hogy nagy pénzt kaszál majd a sztori fotóival, amúgy meg be nem áll a szája és ahányszor beszél, mindig galiba lesz belőle...
Miért érdekes szerinted ez a történet? Mi az ereje, ami miatt most színházban is újjáéled?
Szikszai Rémusz: A szerelem mindig érdekes és minden bonyodalom ősforrása. Soha nem gondoltam arra, hogy ezt a filmet színpadra lehet alkalmazni, de bízom abban, hogy amit Réka kerettörténetnek kitalált, az működni fog. És szerintem nagyon nehéz igényesen színpadra állítani egy romantikus vígjátékot. Most erre minden remény megvan.
