A történet mélyen személyes és emberi. A színészek magukból építkeznek, az előadás mégsem öncélú. Olyan határhelyzeteket látunk, melyeket mindannyian átélünk. A nézők hol felszisszennek, hol nevetnek. Talán ez lehet a kulcs: képesek vagyunk önmagunkon is nevetni, ha tükröt tartanak elénk. Terápiás ez a szembenézés.
2020. 08. 05.
Határátlépések – a színház újraindul, nincs megállás!
Forrás: Színházat nekünk
