Felfújós szerelem
A Kupidó swinger klub legfurább figuráját Katona László játssza. Leech egyedül jár a klubba. Azaz, nem teljesen. Egy guminővel.
A többi szereplőről elég sok minden kiderül a darab folyamán: a foglalkozásuk, a társadalmi viszonyaik, családi állapotuk. Az általad játszott Leechről mit tudunk meg?
Annyit tudni, hogy egy harmincöt körüli gyerek, egy közbeszerző nagykutya. Ezen túl elég kevés a konkrét információ, sok minden csak úgy lebegtetve van, és a végéig sem derül ki. Viszont ettől válik izgalmassá és megfejthetetlenné. Egy biztos pont van az életében, amiről mi is tudunk: ő nem a feleségével vagy a szeretőjével jár a klubba, hanem egy guminővel. Szöveg szerint azt sem tudjuk, hogy egyáltalán van-e felesége, családja, és esetleg csak itt a klubban a párja ez a guminő, vagy valóban őt tekinti a társának. Azért összetett mégis ez a figura, mert először egy hülyegyereket látunk, aki egy guminővel él együtt, úgy, hogy ezt az egész környezete elfogadja. Igazából személyként kezeli a guminőt, akinek még neve is van, Monónak hívják. Viszont a darab végére kiderül, hogy ebbe a klubba csak nagykutyák járnak, tehát valószínűleg ez az ember is egy menő üzletember, egy politikus, vagy bármi más. Attól lesz nagyon súlyos a figura, ha a végén azt látjuk, hogy ez egy okos, jó fejű, intelligens csávó, több nyelven beszél, diplomái vannak, és közben valóban szerelmes egy guminőbe, mert neki így a legjobb.
Azt mondod, szinte semmi konkrétumot nem tudunk meg erről az emberről, mindenről csak sejtünk valamit. Mi a kapaszkodód ahhoz, hogy ebből egy valóságos emberi lényt tudj megformálni?
Tulajdonképpen ez a létezés a guminővel. Abból teremtődik meg az én figurám és a guminő közti kapcsolat, ahogy a többiek hogy viszonyulnak hozzá. Hogy elfogadják, és ez nekik is magától értetődik. Egy állapotot kell megmutatni, egy ember és egy tárgy viszonyát, ebből már ki lehet indulni, és lehet belőle építkezni.
Ha a guminő is gyakorlatilag egy szereplő (bár néma), akkor nyilván nem csak egy tárgyként fog heverni melletted, hanem szinte életre kel. Te fogod mozgatni?
Igen, de van ebben egy segítőm, egy bábos, Tengely Gábor. Nagyon nehéz neki, mert eddig normális bábokkal dolgozott, most meg itt van egy ilyen tárgy. Már rögtön az elején technikai nehézségbe ütköztünk: ha nagyon föl van fújva, akkor valóban egy tárgy, viszont, ha egy picit leeresztjük, akkor könnyen lehet mozgatni a derekát, a kezét. Az előadás első részében valóban tárgyként használom majd. A vége felé azonban lesznek jelenetek, ahol meg fog elevenedni, gesztusai lesznek, sírni, sőt, verekedni is fog. Ekkor majd bábként használom. A saját szerepemet játszom, de a gesztusai az övéi lesznek, csak én mozgatom. Magammal beszélgetek vele, bár ez így most elég furán hangzik… Ezt akkor lehet jól csinálni, ha ez a kapcsolat valóban létezik a figura fejében. Egy swinger klubban általában mindenki szerepet játszik, nem a saját nevét használja, de ez a csávó nem csak eljátssza, hogy az ő partnere egy guminő, hanem ténylegesen annak tekinti, ez nála halálosan komoly. Talán a tamagocsi-őrülethez tudom hasonlítani. Japánban annyira szerették a felnőtt emberek ezeket a kis mütyüröket, hogy öngyilkosság is volt abból, amikor meghaltak.
A történet szempontjából milyen helyet foglal el a figurád? Van köze ahhoz, hogy mi történik azzal a két emberrel, aki először jár a klubban?
Ő nem csinál ebből lelkiismeret furdalást. Nyilván csak azzal, hogy ott van, ő is részt vesz az egészben, habár nem közvetlenül. Nem nagyon viseli meg ez a dolog. Ő reggel szépen leereszti a Monót, és elmegy dolgozni.
Az előző előadásotokban, a Fédra Fitnessben is hasonló karaktert játszottál: végig hoztál egy PSP-ző hülyegyereket, a végén meg úgy mondtál el egy monológot, hogy az ember nem mert közben levegőt venni.
Nagyon szeretem az ilyen sarkított figurákat, de csak akkor, ha valahol emberi hangot is meg tudok ütni benne. Itt is arra törekszem, ami a Fédrában is volt, hogy azért derüljön ki, hogy ez egy tök normális ember, csak van benne valami kattanás, jelen esetben egy furcsa aberráció. De ez most mindenképpen valóságosabb figura, mint a Fédrában. Ilyen emberek biztosan léteznek. Akár még saját magunkban is fölfedezhetünk hasonló dolgokat.
/Rick Zsófi/
