Ki ne érzett volna már jogos irigységet amiatt, hogy más nagyobb tehetséget kapott? Vagy fordítottját: nem dühítő-e, ahogyan a nálunk tehetségtelenebb szorgosok és dörgölőzők többre vihetik nálunk?
Hát így! – e mondat hangzik el legtöbbször a Belvárosi Színház legújabb előadásában, legfőképp a mindent uralma alatt tartó uralkodó szájából. És hát így kell megidézni egy zseniális szellemet, és általa mesélni korunkról, önmagunkról. Bolondokházában vagyunk. A harmonika tükörfal pedig nemcsak a szembesítést erősíti, de a meghasonlottságot és a látszatok világát is a térbe kódolja.
Szikszai Rémusz rendezése Peter Shaffer világhírű művén keresztül most is a hatalom és művészet viszonyát vizsgálja. A zseniről szól, aki nem uniformizálódik és nem uniformizálható. Bár kényszerűn megtanul ő is hajbókolni, jó adag öniróniával teszi, s bármikor szembemegy az igazságért a hajbókoltnak. A tehetségről is szól, ami erő, s fegyver a hatalommal szemben. Épp ezért lehetetlenítik el minduntalan. Mert a hatalom ugyan a tehetséget és alkotásait nem képes elpusztítani, felülírni, hordozóját, a művészt kiéheztetni s tönkretenni azonban igen. Sleppje, a „majomfejű barmok, baromfejű majmok” (ahogy Amadeus fogalmaz) pedig középszerűségükben még csak fel sem ismerik nagyságát, vagy épp gyilkosan irigyek rá, vagy képtelenek elviselni, hogy semmilyen téren nem illeszkedik a megadott rendbe.
Mozart tisztában van zsenialitásával, ugyanakkor gyermekien vágyik az elismerésre, a dicsérő szóra. Messze a többiek felett áll, tehetsége azonban sérülékennyé s kiszolgáltatottá teszi, így taposhatják el azok mégis könnyedén.
A szolgalelkű középszer, mint Salieri (Kulka János) mindamellett úgy véli, a komolyzene punkját is médiumként használta csak a „nagy osztogató”.
Keresztes Tamás is igazi médium: hátborzongató, ahogy átlényegül Mozarttá. Virtuozitása humort és tragikumot egyaránt hordoz, szerepfelépítése s minden rezdülése telitalálat. Bravúros a rendezés is: Szikszai biztos formaérzékkel és ízléssel, pontos színészvezetéssel, merész játékossággal s kellő pajkossággal alkot csapatával egy formátumos, sokrétű s szívre, agyra egyaránt hatni tudó, emlékezetes, Mozarthoz méltó előadást. Amely mellesleg még szórakoztató is.
Az Orlai Produkció nagyon magasra tette ezzel az előadásával a lécet, az évad egyik legfontosabb előadását hozva létre.
