A Krippel Mária néven született Jászai Mari, a magyar színháztörténet egyik legismertebb, ha nem a legismertebb alakja, nevéről teret neveztek el (itt lakott utolsó éveiben), díjat osztanak a színészek közt, legendás alakításairól sokan sokat tudnak (Medea, Elektra, Antigoné, Éva). De hogy életét jól ismernénk, sikereit, kudarcait, lelkivilágát nyomon tudnánk követni, azt nem mondhatjuk el. A színésznő, aki fáradhatatlan volt, és hatalmas energiákkal rendelkezett, több ember életére való élményt halmozott fel életének 76 éve alatt. Belső világát naplóba rejtette, ez a napló halálakor közkinccsé vált, sokan merítettek belőle, a legújabb merítkezés Lázár Kati monodrámája a Spinoza Színház pici színpadán.
Lázár Kati és munkatársa, Gyalog Eszter, nemcsak Jászai naplójából emeltek ki fontos részeket, hanem Péchy Blanka és Csathó Kálmán életrajzi írásait, valamint levéltári anyagot is felhasználtak az est összeállításához. Ennek köszönhetően kaphatunk másfél óra alatt egy szinte teljes képet a színésznő pályafutásáról, élete sorsfordulóiról kislánykorától egészen haláláig.
A falatnyi színpad, amit Lázár Kati elural, rendkívül illúziókeltő. A berendezés a színésznő lakásának kvintesszenciája, van benne egy századfordulós spanyolfal tükörrel, egy fogas, egy asztal karosszékkel, rajta a teáscsésze. Ezen kívül a Nemzeti Színház bekeretezett oklevele a színésznő számára. Jelmeze hosszú fekete kombiné, rövid ideig fehér hosszú hálóing (?), majd egy fehérmintás félkabát, blézer. A hatalmas fekete kalap bejövetele után rögtön a fogasra kerül. (Látvány: Bánki Róza.) Mindezek csak némi illúziókeltésre szolgálnak, mert Lázár Kati ezek nélkül is képes elénk varázsolni Jászai Mari alakját. A színésznő sok hasonlóságot talált kettejük sorsában, ezért vállalkozott a napló előadására (valójában színre hozatalára), de a vélt vagy valós hasonlóság mit sem ért volna a megélt indulatok, felháborodások, kiabáló igazságtalanságok, mellőzés, megalázás, a siker örömeinek belső megélése nélkül, amit minden pillanatban érzünk a nézőtéren. Lázár Katinak nincs hamis hangja ebben a szerepben, minden akadály nélkül lép egyik eseményről, témáról, korszakról a másikba. Mély, erőteljes hangja szinte fuvolázik minden hangszínben és hangfekvésben a tökéletes artikulációja kiegészítéseként.
Jászai lénye annyira öntörvényű volt, munkamániás, amellett uralkodó típus, hogy inkább férfinak kellett volna születnie. Munkabírása is férfit meghazudtoló módon működött, falta a szerepeket, emellett fordított, utazott, jótékonysági műsorral járta a vidéket, később a frontot, maga tervezte ruháit, rengeteget olvasott, és naplót írt. A másfél órás monológban szó esik a színházigazgatókról, akikkel perben, haragban volt a színésznő, egy évre át is ment a Vígszínházba emiatt. De igazságtalan Paulayval szemben, aki szerette, jó szerepeket adott neki, sőt, a legfontosabbat is megkapta, a Tragédia Éváját neki adta az igazgató. Ő néhány jó szót érdemelt volna a naplóban. Másik kedvenc szerepéről sem esik szó, Herczeg Ferenc „Bizánc” c. művében Iréne császárné, amit nem osztottak rá, ő maga jelentette ki elolvasván a színdarabot: Iréne császárné én leszek!
Fájdalmasan lengi át a monológ Jászai életének legnagyobb csalódását, amikor közel járván a hatvanadik életévéhez, beleszeretett egy fiatalemberbe, akit csak „János” néven emleget. A fiatalember eszközként használta az ország első színésznőjét arra, hogy nemességet szerezzen általa, és pénzét kicsalja tőle. Ez utóbbi sikerült is neki. Közel három évig szédítette Jászait, házassággal, szerelemmel kecsegtetve egy olyan személyt, aki józanul felmérte a helyzetét, önkritikus volt önmagával szemben, mégis belement a csapdába, mert azt hitte, önmagáért szeretik.
Emberi sorstragédia, a legnagyobbak és leghíresebbek sorsa mintha még nehezebb lenne, mint az átlagemberé. Jászai harcolt a sikerért, küzdött a vetélytársakkal (Blaha Lujza és Márkus Emilia volt a két jelentős vetélytárs), emésztette magát a tökéletességért, csalódott, rettegett a bukástól, a közönség azonban ebből semmit sem érzékelt, csak az elért sikert, a mosolyt, a hírnevet díjazta, a többiről nem tudott, esetleg pletyka szinten.
Jászai Mari 88 éve halt meg, ennyi idő után joggal vagyunk kíváncsiak arra, milyen volt valójában, mi rejlett a szerepei mögött. Lázár Kati előadásában most mindezeket megtudhattuk.
Budapest, 2014. november 15.
