Kulka János második szólólemeze márciusban jelent meg. Az Akarod vagy nem azóta aranylemez lett. Néhány nyári koncert után a színész november 20-án és 21-én a Nemzeti Színház nagyszínpadán tart lemezbemutató koncertet.
- Az első lemezed tizenhat évvel ezelőtt készült. Miért épp most szántad rá magad a másodikra?
- Néhány éve már volt egy nekifutásom, a Sony Music volt igazgatónője, Geszti Margit biztatott, ő régóta szeretné, ha lenne egy második lemezem. Tavaly szeptemberben újra megpróbáltuk, de zsákutcának bizonyult. Viszont most októberben elkezdtünk intenzíven dolgozni az anyaggal, és kész is lett. Mint a mesékben, harmadszorra.
- Neked ez ennyire fontos volt?
- Furcsamód nekem úgy tűnt, másokat sokkal jobban érdekel. Ez persze nem igaz, csak nehéz volt azt mondanom, hogy igen, belevágok. Talán ezért is tartott ilyen hosszú ideig: túl nagynak éreztem a terhet. Mert egy lemez tíz év múlva is pontosan ugyanolyan lesz, mint most. És ha valami olyat csinálsz, ami megmarad, az lenyomat saját magadról. Egy lemezzel választ kell adni arra a kérdésre, hogy miért készült egyáltalán. És ezt a választ nehezen találtam, nem hittem el, hogy szükség van ilyen dalokra. Nem nagyon szeretem a sanzon szót, mert kapcsolódik hozzá valami andalító, édeskés, ódivatú érzet, miközben maga a szó egész egyszerűen azt jelenti, hogy dal. Végül azért döntöttem úgy, hogy érdemes megcsinálni ezt a lemezt, mert olyan dalok kerülhettek rá, amelyek önálló történetek, így színészként tudok mesélni mindenféle élethelyzetről.
- Elég nagy merítésből válogathattál, rengeteg ilyen típusú dalt énekeltél az elmúlt években. Mi döntött?
- Mindenképp olyanokat szerettem volna, amiket még nem énekeltem lemezen, sőt amiket még sosem énekelt senki magyarul. Zöldi Gergő írt fantasztikus szövegeket Jacques Brel, Aznavour vagy Leonard Cohen dalaira. És én jegyzem a Ki lesz Carmen című, Charles Dumont szerzemény magyar szövegét. Egy dal maradt csak franciául, mert nem tudtunk igazán jó szöveget írni Gilbert Bécaud Et maintenant című dalára. Kipróbáltuk, hogy föléneklem franciául, és egyöntetűen az volt a vélemény, hogy maradjon. (Időnként megkérdezik tőlem, hogy mikor énekelek megint franciául, mert hogy mennyire szeretik. Hát, most.) Egyébként nem nagyon akartam, mert nagyképűségnek tűnhet, hogy „villogok” ezzel. De azt hiszem, egy dal belefér. És van még a lemezen egy dal Zorántól, Cseh Tamástól és Gerendás Pétertől, meg egy új szám Dés Lászlótól.
- Miért akartál magyar dalokat is?
- Nagyon kíváncsi vagyok, mi történik bizonyos dalokkal, ha valaki más adja elő őket. Egyszer majd szeretnék sok Cseh Tamás dalt énekelni…
- A lemez megjelenése előtt azt mondtad, nagyon várod a koncertezést. Nyáron bele is kezdtél. Milyen élmény volt?
- Vegyes. Pedig a színpadi énekléstől sosem félek. Nyugodt vagyok, mert azt érzem, megtart a zene. Ha odafigyelsz, ha nem akarsz okosabb lenni a zenénél, nem akarsz mást, mint amit a zene súg, akkor nincs mitől félni. De most az a furcsa dolog történt, hogy elbizonytalanodtam. Egyrészt attól, hogy ezek nem szokványos dalok, könnyen kétségek közé keveredik az ember, hogy szükség van-e erre, érdekel-e valakit egy ilyen koncert. Másrészt nem megszokott érzés, hogy egy egész szimfonikus zenekar ül a hátam mögött. Így volt olyan koncert, ahol idegenül éreztem magam, de volt olyan is, ami nagyon eltalált, együtt volt az a pár száz ember, színházi pillanatok születtek. Az arányokat is nehéz megtalálni, hogy mennyit érdemes, érdemes-e egyáltalán beszélni a számok között. A túl sok beszéd önigazolást jelent, ezt nem szeretném. Jó volna, ha a dalok igazolnák magukat. Az első lemezem anyagával többszázszor álltam már színpadon, de általában vagy alapról ment a zene, vagy két-három zenész állt mellettem. Most ez új, és nagyon izgalmas helyzet, hogy az Óbudai Danubia Zenekar kísér, meg kell benne találnom a helyem.
- Segítség lesz, hogy gyakorlatilag „otthon” lépsz színpadra?
- Mindenképp. Ez óriási dolog, nem is tudom, kinek volt erre már lehetősége, hogy a saját színházában adhat önálló koncertet. A Férfi és Nőt is énekeltük a Nemzetiben, de most egymagam állok majd a közönség elé. Szeretnék méltó lenni erre a bizalomra.
Rick Zsófi
