Robert James Waller Madison megye hídjai című regényét Meryl Streep és Clint Eastwood tette világhírűvé a mozivásznon. A budapesti közönség számára most Udvaros Dorottya és László Zsolt kelti életre ezt a (nem) mindennapi szerelmi történetet.
Az Orlai Produkciós Iroda idén nyáron hollywoodi történetekkel, mesékkel kínál könnyed szórakozást a közönségnek. A sort Novák Eszter A szív hídjai című rendezése nyitotta az Óbudai Társaskörben június 29-én.
Az előadás első ránézésre az amerikai kisvárosban élő, a feleség és anya szereppel megelégedő Francesca (Udvaros Dorottya) és a folyton úton lévő fotós, Robert (László Zsolt) nagyszabású szerelmét mutatja be. E két ember találkozása és a köztük kialakuló kapcsolat korántsem kivételes, ahogy azt szeretnénk hinni. Naivitás lenne azt gondolnunk, hogy „ilyen csak a filmekben van” – a történet, amit látunk teljesen hétköznapi: egy nő és egy férfi egymásba szeretnek, de egyikőjük már kapcsolatban él, sőt családja van. Mit lehet ilyenkor tenni? Melyik érzés az erősebb? Kihez legyünk hűségesek: a gyerekeinkhez, a párunkhoz, a szerelem ideájához, vagy önmagunkhoz? Öröklődhetnek-e a sorsok a családon belül: az anya elmulasztott boldogsága törvényszerűen átruházódik-e a gyerekekre is? Az előadás ezeket a kérdéseket feszegeti, persze csak finoman, hiszen a nem titkolt a szórakoztatás.
Novák Eszter rendezése realista elemekkel és játékstílussal operál. Egy egyszerű házbelsőben, egy konyhában kelti életre a szerelmi történetet. Caroline (Szamosi Zsófia) és Michael (Chován Gábor) édesanyjuk végrendeletét követve felolvassák a szerelem emlékét megörökítő füzeteket, miközben konyakot isznak, szendvicseket majszolnak. A vacsora jelenetben előkerül a lábasból a bolognai tészta, a pikniken pedig a kosárból a bor és az alma. A színészi játék a legapróbb részletekig kidolgozott: Udvaros Dorottya és László Zsolt játéka olyannyira természetes, hogy az már fájó, érzékelteti, hogy az eljátszott történetük a lehető leghétköznapibb, ahogy a gyerekeké is. Szamosi Zsófiból és Chován Gáborból a történet végére esendő gyermekek lesznek, olyanok, mint mi: összetört egy kép anyjukról, magukról, az életükről és most egy újat kell kirakniuk.
A realista stílus azonban – Novák Eszter rendezéseire jellemzően – megtörik, mely többek között az idősíkok egybemosásának köszönhető. A történetet az emlékiratot felolvasó gyerekek narrálják, akik szinte végig ott vannak a színpadon, bele-beleszólnak anyjuk történetébe, megjegyzést tesznek Robertre – így válik eggyé a múlt és a jelen. Másodszor pedig a kellékhasználatban függesztődik fel a realista játékstílus: könnyedén válik például a láda – minden színészi imitálás nélkül – autóvá, a ház korlátja pedig híddá.
A szív hídjai című előadás tehát hitelesen és természetesen mutatja be azt, ahogy két ember megpróbálja leélni az életüket négy nap alatt, hiszen csak ennyi időt tölthetnek egymással. Az előadástól azonban ne várjuk különösképpen csodát, az izgalmat itt nem a rendezés, hanem a színészek, Udvaros Dorottya és László Zsolt garantálja.
