Az Orlai Produkció számos társadalmi problémát feszegető projektet is életre hívott 2017-ben, ezek közül több érdekes monodrámának is játszóhelyet biztosított a Budán található Jurányi Ház. Az egyik a márciusban bemutatott Leszámolás velem, melyet Nagy Dániel Viktor ad elő.
Az emeleten helyet kapó kamarateremben a művész már bent ül, amikor a nézőket elkezdik beengedni. Különleges hangulatba csöppenünk, már nem is külső szemlélődők vagyunk, azonnal résztvevővé válunk, és ez az érzés az előadás végéig bennünk is marad.
Dani fekete nadrágban, kapucnis felsőben, és egy valószínűtlenül magas női cipőben játszik, ez utóbbit majdnem végig magán is tartja, és olyan könnyedén és természetesen mozog benne, hogy sok lány megirigyelné.
A nyitó jelenet annyira meghökkentő, hogy percekig a hatása alatt maradok, a gyerekkor felvezetésére nagyon kell koncentrálnom, de szerencsére a vizuális elemek segítenek ebben. Eddy a története elmesélése közben bemutatja a családja tagjait, a barátait, életének minden egyes szereplőjét, aki hozzájárult személyes drámájához. Ehhez a Bánki Róza által készített karton figurák szolgálnak segítségül. Ezek a karakterek főbb jellemzőit hangsúlyozzák, de van, hogy fényképek, feliratok segítenek a beazonosításukban.
„Ha fiú vagyok, miért nem vagyok olyan, mint a többiek?” Ez a darab fő kérdése, de a játékidő 70 percének egyikében sem próbál meg választ adni rá Nagy Dániel Viktor. Arra törekszik, hogy azt a belső vívódást, küzdelmet mutassa be, amelyet egy tizenéves kisfiú érez, aki a másságát elrejteni, megtagadni kénytelen. Olyan környezetben él, ahol „keményfiúnak” nevelnek mindenkit, ahol nem beszélnek az érzelmekről, nincs igény a fejlődésre, tanulásra, senki sem érzi fontosnak, hogy előrébb jusson az életében.
A munkanélküli, alkoholista apa, a gyerekeivel nem törődő anya, az erőszakos báty, vagy az erőszakot elviselni kénytelen nővér között Eddy igyekszik elnyomni magában az érzéseit, vágyait, csak azért, hogy beilleszkedjen egy olyan társadalomba, amit a tehetetlenség hat át. A megoldás csakis külső forrásból érkezhet, mert hiába tudja mindenki, hogy nem helyes, ahogy élnek, mégsem képesek változtatni a sorsukon.
Dani az emberi kegyetlenség olyan mélységeit mutatja be, ami engem is megviselt, nézőként szorongva ültem végig, izgultam Eddyért, ösztönösen segíteni akartam neki, kimenteni őt valahogy, de sűrűn éreztem szégyent is, azok helyett, akik egy fiatal fiút naponta megaláztak, megkínoztak. A színészi játék intenzitása felkavaró. Borzalmas élményekről mesél társalgási hangnemben, mintha azok teljesen normálisak lennének, közben mégis olyan megrendültséget éreztet a nézővel, hogy az előadás végén egyszerűen mindenki csak ül tovább és nem tud sem tapsolni, sem pedig elhagyni a termet.
A darab Édouard Louis leszámolás Eddyvel című önéletrajzi ihletésű regényéből Rába Roland rendezésében készült. Az élmény leülepedése után azonnal el akartam olvasni a könyvet, hogy még többet értsek, tudjak erről a különös fiúról, aki Franciaországban él, és még ma is csak 25 éves. A 182 oldal szintén nagyon felkavaró, kicsit több részletet tartalmaz, mint maga a darab.
Nehéz, még ma is inkább tabunak számító témáról van szó, de pont emiatt gondolom úgy, hogy minél több emberhez el kell jutnia. Ahhoz, hogy nyitottabbak, elfogadóbbak lehessünk a környezetünkben élőkkel és magunkkal, sokkal mélyebben kell ismernünk az Eddyhez hasonló sokat szenvedett emberek drámáit. Idén még háromszor látható a darab (november 19., december 6. és 17.).
