Maszkban, színházban, párhuzamban – nyomozás és szembesítés a celli Soltis-találkozón

A rendkívül sikeres és maximalista Miller karmestert Vasvári Csaba, a koncert után az öltözőjében megjelenő és mindent fölforgató furcsa figurát, Leon Dinkelt Nagy Dániel Viktor játssza (az a szerencsétlen barna textilszatyor: az élet mély bugyra). A figyelmet mindvégig fönntartó, fordulatos történet, amely a múlttal való szembesítési kísérlet – mint nyomozás és terápia – során a holokauszt feldolgozhatatlan traumájához érkezik, a két színész koncentrált összjátéka révén válik hitelessé a hasadt hegedűre emlékeztető díszletben, a realitástól elrugaszkodó stilizált térben, ahol a végtelenbe tartó párhuzamosok egy-egy pillanatra találkoznak (látvány: Fekete Anna). Ez a finom összjáték teszi lehetővé, hogy se a színészek, se a közönség ne essen bele a jól megcsinált színdarabban működő csapdába, hogy ne kerekedjen felül a masinéria, amely dramaturgia képében kódolja a lépéseket és megoldásokat. Nem: itt soha nem az történik, amit várnánk.