A Pluszminusz blog ajánlója A szív hídjairól.p>
Vannak olyan szerepek, amelyeknél felmerül a kérdés, melyik nehezebb: megmászni a Csomolungmát vagy megpróbálni a lehetetlent? Francesca és Robert szerepe ezek közé tartozik. Mert, aki egyszer látta A szív hídjai (The Bridges of Madison County) című filmet, az nem felejti Meryl Streep és Clint Eastwood alakítását, arcát, hangját és azt a varázslatot, amit ez a két remek színész produkált a filmben.
Amikor megtudtam, hogy az Orlai Produkció az Óbudai Társaskörrel közösen nem a Mount Everestre indul, hanem megpróbálja a lehetetlent, kissé felszaladt a szemöldököm. Aztán, amikor az is nyilvánvalóvá vált, hogy a főszerepet Udvaros Dorottyára és László Zsoltra bízták, úgy éreztem, ebbe a csúcstámadás is beleférhet.
Novák Eszter Jászai Mari-díjas rendező jól fogta meg a darabot, s nem is nagyon eresztette el. Az, hogy Francesca gyermekei, Carolyn és Michael (Szamosi Zsófi, Chován Gábor) majdnem végig a színen maradnak, és a naplók olvasása közben a szemük előtt elevenedik meg az édesanyjuk évekkel ezelőtti szerelmi története, remek húzás volt. A két fiatal színész a bemutatón még kissé „nyersen nyikorgott”, de mindenképpen biztató a játékuk, s egyáltalán nem vesznek el a darab értékéből, viszont, ha ellazulnak, összecsiszolódnak, sokat tehetnek hozzá.
Udvaros Dorottya és László Zsolt, már az első megszólalásával kikérte magának a szerepet, én meg nézőként nem is akartam visszakövetelni Streepnek és Eastwoodnak. Az amerikai színészek alakítása, arca, hangja és varázslata oly könnyedén merült feledésbe, hogy ezen magam is meglepődtem. Együtt örültem velük, együtt nevettem a poénjaikon, éreztem a bolognai és a brandy ízét a számban, öleltem, ha öleltek, csókoltam, ha csókoltak, hangtalanul kiáltoztam a szakításnál, és együtt törölgettem a könnyeimet Udvarossal még a tapsrend alatt is.
Sokszor megesett már, hogy egy darab után úgy éreztem a „nagyvadak” egyenként jók voltak, de nem találtak egymásra. Nos, A szív hídjairól ez nem mondható el. Udvaros Dorottya és László Zsolt nagyvadakhoz méltó nyomokat hagynak maguk után, és általuk egy olyan találkozásnak lehetünk szemtanúi, amelyre mindig is vágytunk. Hídon, csúcson, lehetetlen közben…
