Az Esőember a Belvárosi Színházban hónaljcsiklandozó, ízetlen, rossz előadás, de mielőtt ezt bővebben kifejteném, emlékeztetek valamire. Az Esőember a Belvárosi Színházban az Orlai Produkciós Iroda előadása - egy magánszínházé. Nem állami támogatásból, nem közpénzből, ha még így sem volna elég világos: nem a mi leguberált adóforintjainkból szórakoztat minket, hanem a saját szakállára, a saját nyereségére vagy a saját veszteségére. Ami nem mindegy. Nem az nem mindegy, hogy nyereséges vagy veszteséges-e a vállalkozás - nekem speciel mindegy, Orlai Tibornak föltehetően nem -, hanem az, hogy olyan szórakoztató színházról van szó, amely nem a kultúrára szánt szubvenció virmanolásával ügyeskedik, pöffeszkedik és élősködik (rajta), hanem a saját pénzét teszi kockára. (Zárójelben: a sok állami támogatásból kevés értéket létrehozó szórakoztató dömping haszonélvezői évtizedek óta szidják a közpénzen - ahogy ők nevezik - „kísérletező" színházat. Ez is jellemző a mi felfordult értékrendünkre: máshol az egész támogatási rendszer az utóbbit szolgálja.)
2010. 12. 14.
