Csaknem két év munka van abban, hogy a Kramer kontra Kramer Magyarországra jusson. Ennek a gyümölcse mikor fog beérni?
Orlai Tibor: Ebből a két évből körülbelül egy év volt, amíg a jogokat meg tudtuk szerezni. Rengeteg prezentációt kellett tartanunk arról a jogtulajdonosoknak, hogy kik vagyunk, mik vagyunk, milyen előadásokat csinálunk itt Budapesten. Mindenre rákérdeztek, meglehetősen komoly volt az elbírálási eljárás. Újabb egy év volt a szervezés, hogy most be tudjuk majd mutatni az előadást. A premier június végén lesz.
[caption id="" align="alignnone" width="500" caption="Orlai Tibor - Kramer kontra Kramer - olvasópróba"]
[/caption]
Az Esőember után most a Kramer kontra Kramer következik. Tudatos a '80-as, '90-es évek nagy amerikai sikerfilmjeinek keresése?
Orlai Tibor: Valójában ez a véletlenek összjátéka. Mindkettő tényleg véletlen volt, hiszen nem úgy keresek darabokat, hogy mi volt nagy siker a '80-as években, és azt csináljuk meg. Mindkét esetben az eredeti regény írója saját maga készített dramatizált változatot a művéből, kvázi egy színdarabot. Mi pedig találkoztunk ezekkel a darabokkal – és lecsaptunk rájuk. A Kramer kontra Kramer esetében Avery Corman még most is bele-belejavít a saját színdarabjába; még az olvasópróba előtt is érkeztek változtatások. Ez azért is lehet, mert ezzel az előadással az Orlai Produkció tulajdonképpen világpremiert tart. Az író által készített darab színházi bemutatójára a világon először Magyarországon kerül sor.
Ki választja ki a bemutatandó darabokat?
Orlai Tibor: Általában én szoktam keresni darabokat, lehetőségeket, de van egy csapat, akivel mindig egyeztetek, ha találok valamit. Ebben főleg Zöldi Gergely dramaturggal szoktam együttműködni.
Az Orlai Produkció ugyan a kőszínházi struktúrán kívül működik, mindig sikerül rangos művészeket szerepeltetni az előadásokban. Sok a visszatérő színész is, mint most Nagy Ervin, aki a Csókol anyád!-ban és az Esőemberben is látható.
Orlai Tibor: Az az igazság, hogy számomra abszolút fontosságú a művészek stabilitása, hogy jól érezzék magukat azokban a produkciókban, amikben benne vannak. Az olvasópróbán mindig el szoktam mondani: nem azért csinálok egy előadást, hogy kipipáljuk, hogy megint volt egy bemutatónk, hanem részben azért, hogy minden résztvevő úgy jöjjön be, akár a századik előadásra, hogy örül, hogy ezt a darabot játsszuk. Ez egy szemlélet, ami az egész munkafolyamatot jellemzi. Ez jó hatással van a művészekre is, hiszen stabil, biztos hátteret éreznek maguk mögött. Szerintem ez sok szempontból hozzájárul a sikerekhez. A szerepválasztásnál ezúttal az volt a fő szempont, hogy a Kramer kontra Kramer színpadi változatában – a filmmel ellentétben, ahol Meryl Streep csupán mellékszereplő lehetett – két nagy szerep van: az apa figurája mellett az író ugyanis hangsúlyosan kezelte a női főszereplő karakterét is.
Gyorsan megvolt a két színész?
Igazából a női főszereplőről hamar eldőlt, hogy Kovács Patrícia lesz. Vele régóta szeretnénk együtt dolgozni, és most adódott egy lehetőség. A férfi főszereplő kiválasztása hosszabb folyamat volt, mert sok egyeztetési probléma lépett fel – de nagy öröm, hogy végül Nagy Ervin elvállalta. Nagyon fontos a rendező személye is, hiszen az a jó, ha olyan színészekkel dolgozhat együtt, akik érdeklik és izgatják, akikből ki akarja hozni a maximumot. Rába Roland azonnal igent mondott a felkérésre, mert a történet és a színészek is azonnal érdekelni kezdte. Vele is régóta készültünk arra, hogy együtt dolgozzunk.
[caption id="" align="alignnone" width="500" caption="Rába Roland, Orlai Tibor - Kramer kontra Kramer - olvasópróba"]
[/caption]
Miért éppen a Kramer kontra Kramer?
Orlai Tibor: Mindig igyekszem olyan darabokat találni, amelyek amellett, hogy szélesebb közönségréteghez szólnak, mindig aktuális társadalmi problémákkal és alapvető emberi kérdésekkel foglalkoznak, továbbgondolásra késztetve. Azt gondolom, a Kramerből lehetne csöpögős, szentimentális, amerikai történetet csinálni az apáról és gyerekről, de engem nem ez izgatott ebben a darabban. Izgatott a család kérdése, a családon belüli feladatmegosztások, a nők szerepe. Izgatott a család kérdése, a családon belüli feladatmegosztások, illetve a nők szerepe. Miért van az, hogy a nők itthon a saját útjukat akarják járni – és ez talán még inkább igaz az értelmiségi rétegbe tartozó hölgyekre –, és ez mit is jelent pontosan? Amikor a ’80-as évek elején bemutatták a filmet a mozikban, akkor ez még nem volt ennyire aktuális kérdés Magyarországon, mint most. Nagyon izgatott a történetben az is, hogy a férfiak hibája-e, hogy az a sztereotípia alakult ki velük kapcsolatban, hogy semmi mással nem foglalkoznak, csak a pénzkereséssel és a munkahellyel – vagy legfeljebb a konditeremmel. Miért nem foglalkozik a saját gyerekével? Vagy ez csak akkor történhet meg, amikor egyedül marad és rákényszerül? Ezek szerintem nagyon izgalmas kérdések.
