Augusztus 1-jén mutatja be Máté Gábor egykori színészosztálya az osztály tagjainak életét bemutató sorozat legújabb előadását, Száraz Dénesről. Ennek kapcsán a tavalyi előadás főszereplőjével, Péter Katával készült beszélgetés.
Te hogyan emlékszel, hogy indult a lassan félidejéhez közeledő nyári előadássorozat?
Péter Kata: Már a főiskola alatt kiderült, hogy jól működünk együtt, több előadást létrehoztunk már akkor is nyaranként. Akkor ez természetes volt, egy osztály voltunk, szerettünk együtt játszani, eleve játszani, jó partnerei voltunk egymásnak.
Ez kovácsolta össze azt a csapatot, ami most is megvan? Az elején volt három nyári előadásotok, és csak azután jött az ötlet, hogy egymás életét és személyét dolgozzátok fel. Miből jött az ötlet, hogy maradjatok együtt?
Péter Kata: Nem akartunk elválni egymástól, egy nyelvet beszélünk, hasonlóan gondolkodunk, hasonló az ízlésünk, és nálunk soha senki nem akart a másik elé állni színpadon, ez a fajta rossz versengés nem volt. Volt persze másmilyen, erős személyiségekből áll az osztály, óhatalanul felállt egy hierarchikus rendszer, ami kinél ilyen, kinél olyan nehézségeket okozott, okozhatott.
De a létrejött jelenet, vagy előadás, a közös munka minősége ezt mindig feledtette, vagy másodlagossá tette. Az évek során meg elfogadóbbak lettünk egymással, türelmesebbek, öregebbek is, aki hangos volt ma halkabb, aki halk, hangosabb. Képletesen értem, persze.
Tehát elmondható, hogy az eredeti hierarchiához képest a szerepek változtak?
Péter Kata: Formálódnak. Itt tanultam meg azt, hogy ha egy közösségben benne vagyok, az oda-vissza működik: kérdés, hogy én mit jelentek a közösségnek és a közösség mit jelent nekem. Ezt tudom alakítani. Nekem nem elfogadnom kell egy rám ruházott szerepet, hanem azzal élnem kell és valamit kezdenem vele. Ha például nem tetszik, akkor valamit tenni kell ellene és lehet formálni. Ez a közösségen is múlik, hogy észreveszi-e ezt a változást és elfogadja-e, meg rajtam is, hogy mennyire tudok jól részt venni a dologban úgy, hogy az a közösségnek is jól essen. Ez mindenre érvényes szerintem. Az idei előadásban ezt talán érinteni is fogjuk, hiszen óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy ha egy ember nincs ebben a közösségben, éppen akiről szól az előadás, mi lehet emögött? Miért alakulhat így valami? Van egy csapat, akik elvileg jól dolgoznak együtt, jól vannak együtt – és aztán kiderül, hogy ez mégsem teljesen igaz. Hol hibázhat egy közösség? Hol az egyén? Hol lépnek be az egók, a személyeskedés, az érdekek, az ízlés? Mi mentén? Szerintem most kikerülhetetlen is, hogy szóba hozzuk. Főleg ma, ahogy élünk, kihagyhatatlan, hogy erről beszéljünk, hiszen ideje lenne felismerni, hogy döntést felelősségteljesen kell hoznia az embernek, ami egyedül nehéz, tehát meg kell találni a jó közösségeket és abban érvényesen, gyümölcsözően együtt dolgozni.
Hogy jött az ötlet, hogy magatokról készítsetek előadást?
Péter Kata: Gábor mondta, hogy ez lesz. Bennem erős ellenérzéseket váltott ki először. Iszonyú beképzeltnek és nagyképűnek gondoltam ezt az ötletet. Ki kíváncsi az én életemre? De tényleg. Ezt így minek? Mivel Gábor nem szokott mellényúlni, ezért azt mondtam, hogy persze, csináljuk. Majd kiderül, hogy működik-e ez. De aztán rájöttünk, hogy a címszereplő élete egy jó apropó is arra, hogy megfogalmazzuk közösen évről-évre, hogy mit gondolunk a környezetünkben, az országban, vagy éppen a saját magunkban történt változásokról. Az én előadásom esetében rajtam keresztül beszélünk arról, amiről tizennégy ember akar. Arról, hogy kinek mi a fontos éppen, és ezt hogyan tudjuk elmondani. Persze változik, az adott személytől függően, hogy mi kap nagyobb fókuszt, hangsúlyt egy előadásban, mert azt az illető dönti el, hogy miről akar beszélni. De azért ez elég szabad és nyitott dolog. Mindenki megtalálja benne azt, amit ő is vall, csak az előadásnak éppen az a címe, hogy Kovács Patrícia vagy Péter Kata. Ez is nekem nagyon furcsa: láttad a Péter Katát? Vagy: benne voltál a Kovács Patríciában? Szóval olyan furcsa.
Rosszul furcsa vagy jól furcsa?
Péter Kata: Furcsa, hol így, hol úgy.
A teljes interjú a 7óra7.hu oldalon olvasható el.
