December 21-én mutatta be az Orlai Produkciós Iroda James Goldman Az oroszlán télen című világhírű drámáját Gálffi László, Hernádi Judit, Ötvös András, Schruff Milán, Mészáros Máté, Szakács Hajnalka és Horváth Illés szereplésével, Szikszai Rémusz rendezésében a Belvárosi Színházban. A darab eddig nagy sikereket aratott világszerte a színpadokon, 1968-as filmváltozatában pedig Peter O’Toole és Katharine Hepburn játszotta a főszerepeket.
A darab története szerint Plantagenet Henrik (Gálffi László), a hatalmas birodalmat építő angol király karácsonyra összehívja családját, hogy rendelkezzen az ország jövőjéről. Itt van fiatal szeretője, Alais (Szakács Hajnalka), francia hercegnő, az ünnepekre Henrik kihozatja feleségét, Eleonórát (Hernádi Judit) is, az egykori francia királynét, akit már több mint tíz éve bezárva tart egy távoli kastélyban. Megérkezik a három fiú, Oroszlánszívű Richárd (Schruff Milán), János (Ötvös András) és Geoffrey (Mészáros Máté), akik mindannyian abban bíznak, hogy apjuk rájuk hagyja a koronát. Rajtuk kívül a franciák királya, Fülöp (Horváth Illés) is Chinon várába látogat, hogy elrendezze végre húga, Alais házasságát. Karácsonyra készülődve az indulatok elszabadulnak, régi sérelmek törnek a felszínre, önös érdekektől vezérelve szövetségek köttetnek és oldódnak föl. Mindent elborít az ármány és a cselszövés.
A darab egyszerre mutat görbe tükröt a karácsonyi látszatnak, hamis családi egységnek és a hatalmi játszmáknak is. Itt minden álságos, a szereplők még önmagukat is ámítják. A folyamatos színlelés, egymás kicselezése minden érzelmet, nemes érzést kiölt a résztvevőkből, míg csupán üres, lélektelen sakkfigurákként mozognak tovább egy véget nem érő mérkőzésben. A két igazi ellenfél itt Henrik és Eleonóra, akik mind a ketten a saját kedvenc gyermeküket szeretnék a trónon látni, ám végül egyaránt csalódniuk kell, mert saját, mérhetetlen önzésük következményeként gyermekeik személyisége eltorzult, és egyikőjük sem lehet méltó utódjuk.
A majd három órás, két felvonásos darab rendkívül intenzív, bár a cselekmény helyett a szereplők egymás közötti interakcióján van a hangsúly. A szócsaták pergők, felfokozottak, a szavak ostorként csattannak oda-vissza, és a párbajt hol az egyik, hol a másik fél nyeri.
Az ármánykodó, ravasz Henrik Gálffi László alakításában még alávalóságában is fenséges, igazi öregedő oroszlán, aki élete alkonyán is veszélyes. Hernádi Judit Eleonóraként szinte beragyogja a színpadot, mellette nagyon nehéz bárki másnak is fényhez jutni. A Gálffi-Hernádi páros így valóban királyi együttest alkot. Schruff Milánnak nagyon jól áll Oroszlánszívű Richárd szerepe, remekül alakítja a leendő lovagkirályt. Ötvös András pedig igazán fergeteges a kissé debil, ártatlannak tűnő, de valójában aljas Jánoska bőrében. Mészárés Máté Geoffrey-ként igazán szarkasztikus, Horváth Illés is hiteles Fülöp király szerepében, Szakács Hajnalka pedig nagyon bájos Alais, francia hercegnőként.
A színpadkép nagyon puritán, visszafogott, kevés a kellék, de az intenzív színészi játék mellett nincs is szükség többre. A színpad közepén, egy üvegtárolóban elhelyezett királyi korona, melyet a darab minden szereplője elérni vágyik, erőteljes jelképe a darabnak, amit a letisztult háttér szépen kiemel. A jelmezek szintén emblematikusak, hiszen tökéletesen jelzik viselőjük jellemét.
Összességében az Oroszlán télen remek darab, elgondolkodtató, és habár egy távoli korszakba repít vissza, családról, összetartozásról alkotott képe ma is érvényes problémákra világít rá. Shakespeare-i mélységű királydráma remek színészekkel és a jelenig hatoló üzenettel.
