Ízlelgetem a szót: koncertszínház. Bár sosem láttam ilyet, a szó megfejtése magától értetődő: a Belvárosi Színház színpadán egy színész, Szabó Kimmel Tamás, és négy zenész néz szembe velünk, nézőkkel, és a (drog)függéseinkkel.
A megvalósítás ennél sokkal nehezebb. A szinte üres színpadon, éles reflektorfényben álló Színésznek úgy kell majd' két órán át lekötnie a figyelmünket és betölteni a teret, hogy a zenei kísérettől eltekintve éppoly egyedül és magára utaltan próbál boldogulni, mint ahogy a családdal, barátokkal, haverokkal, kollégákkal, üzlettársakkal, sorstársakkal és egyéb tartozékokkal körülvett, ám mégis örök magányra ítélt Függő próbálja célját elérni.
Bár Závada Péter jegyzi a darab szövegét, a színpadon elhangzó mondatok sokfelől érkeztek: riportok, szemelvények ismert addiktológus szakértők (Dr. Máté Gábor, Demetrovics Zsolt, Dr. Zacher Gábor) írásaiból, internetes hozzászólások, szépirodalom (Kosztolányi Dezső, Rimbaud, Röghrig Géza), végül, de nem utolsósorban részletek függő férfiak és nők élettörténeteiből, visszaemlékezésiből. (A gyűjtésben Szabó Kimmel Tamás is részt vett.) De hogyan állnak össze ezek a töredékek egy lenyűgöző kerek egésszé? Mi a varázslat receptje?
Első lépésként a jól válogatott szövegeket olyan rendszerbe kell foglalni, aminek egyfelől van egy logikai íve, másfelől folyamatosan rajta tart ezen a mentálisan kemény hullámvasúton érzelmi intenzitásával, dinamikájával; a függést megélők, és az őket kezelő vagy megítélő vélemények különbözőségével: tehát a fókusz folyamatos változtatásával; a műfajok váltakozásával. És ahol a kimondott szavak már nem tudják tovább fokozni a mondatok erejét, vagy épp ellenkezőleg, oldani kell a feszültséget, ott érkezik a zene. A gondosan összeválogatott zenei anyag mindig helyén van, mindig remekül idézi meg az adott drog keltette hangulatot és kifejezetten szerencsés bizonyos számok szövegének magyar feliratozása, illetve a hozzá kapcsolódó fotók vetítése. Szeretném név szerint dicsérni az összes zenészt, mert valódi koncertélményt adtak, de sajnos a zenei vezető és hegedűs Lázár Zsigmond nevén kívül sehol sem bukkantam a többiek nyomára.
szet5.jpgVégül a recept legfontosabb eleme: a Színész. Szabó Kimmel Tamás gyakorlatilag teljesen egyedül is benépesíti a színpadot, szinte eszköztelenül - egy fotel, egy bárszék, egy kapucnis pulóver és egy bőrdzseki - tesz csodát. (Rendező: Novák Eszter.) Másodpercek töredéke alatt változik át megalázott kisgyerekből laza középiskolás füvezővé, vagy az élet császárává, a megállás nélkül szipákoló kokainistává. A pódium minden négyzetcentijét kihasználja, néha mintha valódi tripen lenne, úgy száguld fel-alá, hogy aztán kába bódultan ülve szavalja:
Hogy integetnek, hívnak és üzennek,
ha bánatoktól bong a beteg éj:
az éjjeliszekrényünkön alusznak
és hallgatásuk is zokog, zenél.
Simák, szelídek s szörnyű gyilkosok mind,
olyan kicsik és mégis oly nagyok.
Oly mozdulatlanok. S fakó ölükben
egy túlvilági lángvihar ragyog.
Előfordul, hogy egy személyben ő maga a riporter és a riportalany, vagy végtelenül csalódottan idézi fel a pillanatot, amikor a család rájött a függésére, aztán tárgyilagos hangon figyelmeztet Dr. Máté Gábor szavaival: „A függő a legérzékenyebb a családban, aki kimutatja azt a sok bajt, amivel a család még nem nézett szembe nyíltan.” Átlényegülései hitelesek, nem csak a mozdulatai, a mimikája, a testbeszéde, de a hangszíne, hanglejtése, beszédmodora is állandóan változik, és nem utolsó sorban elképesztően jól énekel. A zenei stílusok és előadók közti utazásai során énekel rockot, blues-t, jazz-t, megidézi Elvist és a Beatlest csakúgy, mint a Quimbyt vagy Akkezdet Phiait, és ennél meghatóbban talán még soha nem hallottam énekelni: "Én, a pásztorok királya, legeltetem nyájam, nem törődöm az idővel, a szívemben nyár van..."
ÉRTÉKELÉS: fájdalmasan gyönyörű. A Belvárosi és az Orlai Produkciós Iroda kockáztatott, és nyert. Szívből ajánlom minden fiatalnak, családoknak, tanácstalan partnereknek, aggódó szülőknek, azoknak, akik semmit sem tudnak a különböző drogok fajtáiról, történetéről, specifikus hatásairól, és azoknak is, akik mindezt tudják, de szeretnének kívülről ránézni...
Végül mindenkinek, aki automatikusan ítélkezne:
Csodálkozol a kokainistán,
s nem érted?
Gondolkozzál az okain is tán -
s megérted! (Kosztolányi Dezső)
