Szeptember 19-én este az Orlai Produkció bemutatta A legenda háza című darabot a Belvárosi Színházban, amire egyszerűen nem találom a szavakat.
Kicsit félve kezdek bele. Nagyon megfogott az előadás és pont emiatt szeretném jól átadni ezt az érzést spoilermentesen. Úgy jöttem ki, hogy ennek még ülepednie kell. Nagyon felzaklatott, de zseniális volt!
Ellen az egykori nagy színésznő, évtizedekkel ezelőtt eltűnt a emberek elől. De most el akarja mondani, mi is történt vele. A fiatal Kate felkeresi, hogy filmet csináljanak életéből. Kicsit döcögősen indul kapcsolatuk, majd hamar rájönnek mennyire is hasonlítanak.
Mindkét nő helyzete valójában megállná a helyét egy metoo ügyként. De nem olyan értelemben, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk. Az erőszaknak számos formája van és nekik sajnos jut belőle. Van, amelyik egyértelműbb és van, amelyik nem. Gyakran tragédiával végződik a dolog, ahogyan Ellen esetében is. Borzalmas lehet olyat átélni. Olykor pedig észre sem vesszük milyen toxikus környezetben élünk, aztán csak arra eszmélünk, nem tudjuk, hogyan tudunk majd elmenekülni. Itt úgy tűnik Kate felismeri, ezzel együtt egyre jobban fel is vállalja jelenlegi életének problémáit, valamint Ellen története és Lyonesse-ben eltöltött idő megadja az utolsó lökést ahhoz, hogy változtasson. Ott a lehetőség, de nem tudja pontosan hogyan, így inkább megalkuszik. Ez az egyszerűbb forgatókönyv. Az előadás végén lévő logikus folytatás, de mégis fordulat engem annyira felidegesített és elkeserített. Az a tehetetlenség, amit éreztem (de még most is) az elképesztő. És pont ezért tetszett ennyire, mert ekkora hatással tudott rám lenni és olyan témát dolgoz fel, amiről a mai világban lehet és kell beszélni.
“Ha nincs bizonyíték, csendben kell maradni” – hangzik el a mondat az egyik szereplő szájából. Kedvencem, hogy a legtöbb helyzetben a családon belüli erőszakot is csak akkor veszik komolyan, mikor már vér folyik… Ez botrányos. Mintha csak fizikálisan lehetne bántani a másikat.
Ki nem állhatom én is, amikor valaki bosszúból, vagy csak meggazdagodási, esetleg hírnév szerzési céllal rágalmazza meg a másikat. De azt talán eggyel jobban, amikor valakinek az igazát nem hiszik el és ráfogják, hogy csak nyávog vagy hisztis, esetleg túlreagálta vagy mikor már az elmeállapotát is megkérdőjelezik annak érdekében, hogy mentsék a maguk bőrét. Abból a patthelyzetből próbáljunk meg jól kijönni…És akkor még az áldozathibáztatást nem is említettem. Elszomorító és dühítő.
Örülök, hogy ezzel kezdtem meg ezt az évadot, fel is rakta a lécet. Ha rám hallgattok ti is elmentek megnézni, megéri! A látványvilága és hanghatások is kifejezetten különleges. No meg kiváló a szereposztás.
