Az anyák és apák szövetsége olyan erős, hogy a legjobb gyermek is csak statiszta lehet benne. De mi történik akkor, ha mindeközben egy egész nemzet kénytelen statisztálni a Kárpátok géniuszának? Saját jogukon és boldogulásuk érdekében a szülők maguk is diktátorrá válhatnak egy olyan kiszolgáltatott helyzetben, mint amilyenbe Ceausescu kényszerítette az embereket? Mit engedhet meg magának egy szülő a gyerekével szemben akkor, amikor a rendszer fojtogató légkörét már képtelen elviselni, és egyedül a menekülés marad kiút a számára? Ezeket a kérdéseket feszegeti a Nem baj, majd megértem című darab, Bodor Johanna 2014-ben megjelent önéletrajzi írásának színpadi adaptációja. Szikszai Rémusz rendezését nemrég mutatta be az Orlai Produkciós Iroda Bánfalvi Eszter, Kerekes Éva, Gyabronka József és Ötvös András szereplésével.
A nyolcvanas évek derekán Bukarestben él a balerinának készülő, 18 éves Johanna értelmiségi szüleivel, az apja Bodor Pál, aki később Diurnus álnéven publikált a Magyar Nemzetben. Kínzó fájdalom, áldozathozatal, folyamatos lemondás, szenvedés – nemcsak a balett, de a rendszer követelte szabályok is rátelepszenek a fiatal lány életére. Ceaușescu Romániájában a mindennapok tartozéka volt az elzárt gáz, az üres polcok, a folyamatos sorban állás, a lehallgatókészülékek. Az embereknek a rendszer írta elő, hogy mikor vállaljanak gyereket, mit tanuljanak, hol dolgozzanak, hol lakjanak, mit mondjanak és gondoljanak. Szülei Johannára erőltetett névházasság révén próbálnak szabadulni ebből a pokolból, és áttelepülni a megváltást jelentő kádári Magyarországra.
A fiatal lány még fel sem nőtt, máris fajsúlyos kérdésekben kell felelősségteljes döntést hoznia, szerelme és a szülei, az ígéretes karrier és a bizonytalan, de talán nyugodtabb jövő között kell választania. Jó válasz azonban ebben a helyzetben nem létezhet. Szülei magára hagyják Johannát, az apa alibi gyógykezelésen vesz részt Budapesten, nem sokkal később pedig felesége is csatlakozik hozzá. Két évet kell a lánynak egyedül elviselnie a hatalom árnyékában, régi viszonyai között kell új életet kezdenie, készülni a balettvizsgára, az érettségire; ottani életük felszámolására.
Bánfalvi Eszter kellő érzékenységgel építi fel a tizennyolc éves lány figuráját, aki a megpróbáltatások során felnőtté érik, játéka megindító. Kerekes Éva, aki nemcsak Johanna édesanyját alakítja, de balett-tanárként, volt szekus tisztként és Elena Ceaușescu képében is feltűnik, zavarba ejtő természetességgel ugrál egyik szerepből a másikba, ismét bizonyítva, hogy korosztályának kiemelkedő művésze. Gyabronka József apaként, Ceaușescuként és állami tisztviselőként egyszerre mutatja meg a rendszer alakítóinak megátalkodott működését és az elszenvedők fájdalmát. Méltó partnerük Ötvös András, aki kellő iróniával és cinizmussal közelíti meg az általa játszott híradóbemondót, a névházasságot felvállaló magyarországi fiatal értelmiségit és Johanna egyszerű, de mély érzésű szerelmét.
A Nem baj, majd megértem az elmúlt évek egyik legfontosabb színházi előadása, egy korszak pontos lenyomata. Szikszai Rémusz rendező maga is jól ismerte a diktatúra működését, a Partiumból települt át, akárcsak Bodor Johanna Erdélyből. Maga is szemtanúja volt annak, hogyan béklyózta meg és emésztette fel az egyént az önkényuralmi mechanizmus, rendezésével le is választja ezt a történetet Bodor Johanna életéről, és a nyolcvanas évek Romániájában élők közös tapasztalatát eleveníti fel.
