Egy év története
2026. 03. 08.

Egy év története

Zeck Julianna: Hosszú virágzás / Orlai Produkciós Iroda, FÜGE

Tizennégy együtt töltött év nem kevés, különösen úgy, ha a várva várt utód nem jön a világra.

 

Hajni és Tamás megújuló várakozásokkal és reményekkel vág neki a szeretkezéseknek. Az ágy elsősorban nem az önfeledt belefeledkezésé. Már az sem mindegy, hogy mikor kívánják egymást. A természetes késztetések és mozdulatok mögött ott a hátsó szándék. Hátha most, hátha éppen így sikerül az, amelynek már meg kellett volna történnie. A férfi figyelmesen rakosgatja a nő lábait, jobbnál is jobb helyzetet keres partnere derekának. A közöl cél nemcsak az örömszerzés, most más vonatkozásban kellene „eredményesnek” lenniük.

Radnay Csilla Hosszú virágzás című monodrámájának szereplője hamarosan betölti a negyvenedik életévét. Érzékeny kor ez gyermektelen nőknél manapság. Egycsapásra dől össze minden hősnőnkben, amikor közli az orvos, hogy Hajni meddő. Az addig virágárusként dolgozó nő elveszti állását és az élettársát. Radnay játékának ezúttal nem a gyönyörű énekhang az erőssége. A színésznő megkapó eszközökkel mutatja meg karaktere lelkében dúló változásokat. Hajni nem ismerte önmagát addig, amíg nem tudta, hogy nem lehet gyereke.

A hihetetlenül szuggesztív Radnay a személyiség felszabadulását játssza. Nem a vesszőfutás dackorszaka ez, annál jóval több. Hajni most már mer élni és kockáztatni, valamint meri nem találni önmagát. Kalandjai belül is játszódnak, életének addigi kiszámíthatósága, ingerszegénysége a múlté. Eddig alárendelődött a test a társadalmi és a családi elvárásoknak. Nem véletlen, hogy édesanyjának majd egy év után mondja majd el, hogy szakított Tamással. Addig is azonban a kielégülésre és megregulázásra egyszerre vágyó test életének középpontja. Néhol gyorsul, néhol szaggatottá válik Hajni mozgása. Igazi bravúrként a hol gyorsuló, hol szaggatott mozgássoroknak köszönhetően olykor a Mátrix című film világában érezzük magunkat (koreográfus: Horkay Barnabás). A Szimpla Kertben megismert Mirko csúnyán megalázza, mégis újra látni akarja. Egyébkor empatikusan elfogadó a férfi iránt, hiszen másik alkalmi partnere, a gyerekkori osztálytársként csúnya és észrevehetetlen Attila pénisze nem elég kemény ahhoz, hogy Hajniba hatoljon, mégsem bántja.

Hajnit nem a szabadság ideológiája, hanem mindennapi gyakorlata vonzza. Kíváncsi nő vagyok, ezért megtehetem, hogy annyira engedjelek közel magamhoz és használjalak, amennyire nekem tetszik. A bőszárú nadrág alatt fekete necc harisnya válik láthatóvá, a használt tornacipő helyett piros magassarkúba bújik. (látvány: Remete Kriszta) Nem kurvás lesz, amivel volt élettársa, Tamás vádolta, hanem hódító nő, akinek érzékenysége vitathatatlan. Hajni egy másik Hajnit fedez fel. Először mindez rémisztő számára, később annál vonzóbb, ám ezt magának sem vallja be, illetve akkor, amikor egészen új élethelyzet sejlik fel előtte.

Zeck Julianna színpadi szövege merészen váltogatja a színpadi valóság és az álmok világát. Radnay játékának erősségeként elmosódik a kettő közötti határvonal. Az álomjelenetek megkapó szépségének realitása van. Amikor megtudja az orvosi ítéletet, az eszméletét vesztő Hajni víziójában felemelkedik a levegőbe, és mintha lírai én lenne, körültekint a világban, beles az ablakokon mások életébe. Máskor a kőkemény, izzadtságszagú jelenvaló lesz (rém)álommá. Hajni szeretkezés közben futballstadionban érzi magát, ahol sok ezren, a torkuk szakadtából üvöltve szurkolnak azért, hogy végre „eredményes” legyen az intim együttlét.

 

Április 3-ától a következő év április 3-ig tart a monodráma cselekménye. Ennyi idő alatt több történik Hajnival, mint addigi életében együttvéve. Az Orlai Produkciós Iroda és FÜGE közös előadása, a Hosszú virágzás a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban fordított irányú színpadi lányregény. A világ felfedezése azonban nem jár együtt a harmóniával és beérkezéssel. Szakács Hajnalka jó ritmusú rendezése szakít a témát sokszor tálaló szemléletmóddal, hiszen nem az áldozatot helyezi a középpontba, hanem a NŐT. Hajni akkor kapja meg élete lehetőségét a kiszámíthatatlan sorstól, amikor egyénisége a közösségi elvárásokhoz illeszkedő, megbízható részei már nem dominálják a teljes személyiséget. A nyitott vég talánya, hogy lesz-e ereje és főleg szándéka újra építeni önmagát.

 

Szekeres Szabolcs

Forrás: art7.hu