Beleillett volna ez az új monodráma a régi Élettörténetek.hu-sorozatba, amelynek a nem is olyan régen megszűnt Mozsár Műhely adott otthont.
Ez volt az első gondolatom, a második pedig az, hogy milyen szép is a Benczúr Ház (inkább palota), és mennyire erős a kontraszt a díszterem és az elhangzottak között, egészen hasonló ahhoz, amely a főszereplő által felépített látszat-élet és a nekünk meggyónt gondolatai között feszülnek. A Jurányi puritán és sötét kamaraterme majd épp ellenkező módon fogja ezt a hatást erősíteni a február 7-i bemutató után, ahogy bármely más helyszín is valami módon támogatni fogja ezt a nagyon kevés eszközre épülő előadást, amelyet egy személyben és nagyon természetesen visz Dékány Barnabás. A monodráma mindig halálugrás – ez esetben működik is, a székünkhöz bilincselnek minket 80 percre és még később is vissza fogunk rá gondolni.
Ennél hosszabban kifejtve:
Horváth András Dezső 2023-ban megjelent regényét Deés Enikő adaptálta színpadra, és Georgita Máté Dezső rendezte meg a történet lényegéhez maximálisan alkalmazkodva. Dékány Barnabás többnyire egy hosszú asztalnál áll, miközben magáról beszél, maga állítja be azt is, hogy mit nézzünk a mögötte elhelyezett képernyőn, és ami ennél is érdekesebb: ő hangosít, néha a saját, többnyire számos partnere hangját játssza be nekünk. A külvilág csak szabályozottan, az általa kezelt hangok által jut el hozzá, hiába találkozik emberek tömegével, ténylegesen nem tud kapcsolódni senkihez. Ezt a magányt már az előadás technikai kivitelezése is pontosan kifejezi, erősítve az elhangzottakat.
Van szereplő (Ács Petra, Bánky Sára, Bíró Panna Dominika, Deés Enikő, Ficzere Béla, Hrisztov Toma, Georgita Máté Dezső, Kanyó Kata, László Lili, Messaoudi Emina, Mészáros Martin, Podlovics Laura, Rohonyi Barnabás, Schruff Milán, Staub Viktória, Szakács Zsuzsi, Szalay Bence, Szirtes Lili Lujza, Tenki Dalma, Tóth Zsófia) aki alig szólal meg, de néhányukat láttam már olyan sokszor, hogy így is magam elé tudtam képzelni őket, bár nem mindenkit. Az apának (Terhes Sándor) és a szexuálpszichológusnak (Csákányi Eszter) több és igazán hangsúlyos mondat jut. Az utóbbi tűnik fontosabbnak, Csákányi Eszter távollétében is kulcsszereplővé válik, pusztán a hangja által is nagy hatást gyakorolt fiamra is, aki még másnap is a színésznő csodálatos orgánumát emlegette és azóta újra is nézte a kedvenc filmjét vele. (Ennyit az előadás egy apró mellékhatásáról.)
Dékány Barnabás melegítő nadrágjában és papucsban otthonosan igazgatja a technikai eszközöket, akár egy igazi DJ és közben rendületlenül mesél, szavai hatására pedig megelevenedik előttünk az összes helyszín és esemény. Vele megyünk, vele izgulunk – néha nagyon féltjük. (Tényleg ránk törhet bárki, nem is jó ebbe belegondolni, de néha muszáj – írom ezt éppen akkor, amikor 240 iskolában hirdettek bombariadót. Tényleg bárkivel bármi megeshet – tudjuk a Covid óta, semmi sem kiszámítható, de nehéz ehhez hozzászokni.)
Végighallgatva ezt a nyolcvan perces gondolatfolyamot egy nagyon is valóságosnak tűnő életút rajzolódik ki, megértjük, hogy milyen hatásokra vált ilyenné az elbeszélő, aki korunk hőse: társas magányában mégis megpróbál maradandó nyomot hagyni – lehet, hogy naponta váltogatja a nőket, alkoholista és kétséges hatású szereket használ, viszont mégis megírt egy használható filmforgatókönyvet.
Az előadásban az alkotómunkáról esik a legkevesebb szó, viszont annál több a válsághelyzetről, miként próbálja kitölteni ez a fiatal férfi a hiányt – finomkodás nélkül. Az előadás nem véletlenül 18+-os, a nyugalom megzavarására alkalmas mondatokat hallunk, és ez annál is fontosabb információ, mert hősünk valóban plasztikusan mesél szexuális élményeiről is, néhány káromkodás is elhangzik – aki úgy érzi, hogy ez neki sokk lenne, az válasszon mást az Orlai Produkció nagyon sokszínű repertoárjából.
A „te kinek ajánlanád leginkább?” kérdésemre János az „akiknek már van mire visszagondolni” választ adta és a harmincas korosztályt jelölte meg elsődleges célközönségnek. Én ezt bőven tágítanám mindazokra is, akiknek esetleg sosem volt ilyen zűrzavaros korszakuk, és nem is szerettek volna ennyire pörgősen élni, viszont kíváncsiak egy őszintén és természetesen elmesélt élettörténetre, amelyben nagyon sok a szenvedés. De érdemes az előadást csak Dékány Barnabás miatt is megnézni. Aki korábbi szerepeiben is látta és szerette, azoknak mindenféle ajánló nélkül is ott a helye a Jurányiban vagy máshol, ahol remélhetőleg hosszú éveken át látható lesz ez az önálló estje.
PS. 1. Az előadás végén elhangzik Beton.Hofi "Plasztik poharak" c. száma is, ha valaki nem ismerné fel. A témához kapcsolódik.
PS. 2. Az előadás után nem is kérdés, hogy a regényt is „kénytelen leszek” elolvasni. A szerzővel több podcast is készült, érdemes ezeket is meghallgatni a YouTube-on.
