Számomra ez az előadás legelsősorban magáról a színházról szólt, bár Hernádi Judit kapcsán eleve mindig eszembe jutnak a legelső élményeim, de most n+1. alkalommal nem nosztalgiázom, a többi bejegyzés vele kapcsolatban könnyen visszakereshető.
Bár "Amy világa" a cím, de Amyt nem Hernádi Judit játssza (ő az anya, Judy, a nagy színésznő), bár a színlapon mégis az ő képe van, ráadásul épp az előadás kulcsjelenetéből. Lehet, hogy Kovács Krisztina fordító-dramaturgot vagy Valló Péter rendezőt, Zöldi Gergely művészeti vezetőt vagy Orlai Tibor producert is éppen ez fogta meg David Hare darabjában? Engem igen.
Ami biztos, tényleg azoknak lesz garantáltan jó befektetés az előadásra szóló jegy megvásárlása, akik szeretik Hernádi Judit színészetét. Nekik kihagyhatatlan a produkció. Végig színen van, rajongói elégedetten fognak távozni a kétrészes előadás után.
Következő előadások: csütörtökön és pénteken, szept. 16-17-én lesznek. Jegyek még kaphatóak.
Ez az előadás nemcsak arra jó, hogy valaki sokadszor megnézze kedvencét, hanem az is megtörténik mellette, hogy – aki még nem ismerte eddig -, felfedezheti magának a sugárzóan tehetséges Gombó Violát (a címszereplő, Judy lányát), vagy rákereshet Zakariás Máté nevére a színlapon, akinek több, mint tíz éve tart már a pályája (rendezőként is), de még testhezálló számára a fiatal és nagyon ambiciózus pályakezdő színész szerepe.
De akad egy jó kis feladat Kardos Róbert számára is, akinek a pályája az utóbbi években leginkább Tatabányán nézhető. Általa valódi embernek hihetjük a rajongó szomszédot, aki imádattal gondoskodna a nagy színésznőről.
Hosszan van jelen az előadásban Amy nagymamájaként Hámori Ildikó is, aki által Judy alakját egy újabb nézőpontból is szemlélhetjük. Érdekes ez az anyós-meny kapcsolat, láthatóan némi kihívás számukra az együttélés a férj halála után is, de megbirkóznak vele. (Ez a viszony sokakban elindíthat akár egy mellékes gondolatsort: hasonló esetben hogyan lennének képesek helytállni…)
Az előadás nagyrészt a családi viszonyokról szól, amelyekre mind ráismerhetünk: ki kivel szimpatizál, kivel nem, és ennek milyen következményei lesznek. El lehet gondolkodni, hogy miért törvényszerű, hogy a jövendő vejünk/anyósunk ne legyen rokonszenves? – Mintha ez lenne a papírforma. (Tegnap a Rózsavölgyi legújabb bemutatója hasonlóan keménynek mutatta be az anyós-meny viszonyt, és biztosan lehetne egy szép hosszú listát összeállítani olyan darabokból, amelyek erről is szólnak.) Aki nem rokonunk, az nem megszerethető saját maga miatt? Vagy folyton olyat választ egy gyerek, aki nem lesz kompatibilis a származási családdal? Vagy ez nem is igaz, csak ezek az esetek a feltűnőek?
A darabnak ez az egyik fő témája, és az, ahogy szerencsétlen Amy őrlődik anyja és szerelme között, sokakat érinthet. Rendkívül tipikus. Lassan már esélye van, hogy anyóssá váljak, és örülnék, ha nem lépnénk egy hasonló gödörbe. Hátha megúszható – ez fontos üzenete lenne a darabnak, hogy ne mérgezzük meg a gyerekeink életét. (Muszáj próbálkozni a megszeretéssel, ha magától nem megy a dolog? - ilyen kérdések is felmerülhetnek a nézőben, ha a látottakon elgondolkodik. )
Ami azt illeti, Dékány Barnabásba nem láttam bele azt a nagyon önző embert, aki méltán ellenszenves, és ellenállhatatlan nőcsábásznak sem tűnt. Mintha a darab elején az egyetlen igazi bűne az lett volna, hogy nem ismerte Judy előadásait, és nem is érdeklődött iránta.
A fiamra mélyen hatott a darab története, a megcsalás miatt utálta ezt a szereplőt, és kellően fel is volt háborodva. A színésznek egy ilyen erős reakció jó jel, (néhány fb-kommentet látva nem az egyetlen) és talán azoknak is jó jel, akik nem láttak ebben a leosztásban tucat-sztorit, mert ezek szerint nem hasonló családi viszonyok között nőttek fel. Hátha ők vannak többen.
Nekem azonnal beugrott, hogy a nagyanyám minimum így utálta az apámat, aki a szurkálódásokat egyetlen negatív reakció nélkül eltűrte, és ezt 30 éven keresztül nézhettem. Ezek után ettől a darabtól nem sikerült megrendülnöm, és meg se lepődtem. Gombó Viola, azaz Amy próbálkozik, hogy szeretteit összekösse, és nem rajta múlt, hogy nem sikerült boldog családdá válniuk.
Gombó Viola minden szerepében nagyon szerethető, nemrég láttuk játszani a Budapest, Te! c. előadásban is, és János (a fiam) arra már most nagyon menne is vissza, sokat emlegeti. Gombó Violának már ilyen fiatalon is erős kisugárzása van, és jól is alkalmazkodik Hernádi Judithoz, elhihető nekik az anya-lány kapcsolat. Együtt lehet vele menni, az ő világát látjuk, amelyet nagyon nagy részben kitölt az anya alakja.
Mégis, mindennek ellenére Judy lesz számunkra az igazán fontos, minden történés középpontjában ő áll, ő a rendkívüli személyiség. Először egy félig celeb színésznőként találkozunk vele, aki jól boldogul, és tőle telhetően igyekszik a körülötte élőkről is gondoskodni, bár számára a színház az első, nem a család és nem is hazudik ezzel kapcsolatban. Ahogy később romlik a helyzete, az első jelenetben még jól érzékelhető sztár-allűrök lefoszlanak róla, és láthatjuk, hogy nem egyszerű az ő élete sem, a megpróbáltatásokat viszont alapvetően jól viseli. A darab végére, a színházi jelenetben már nem egy díva áll előttünk, hanem egy olyan színésznő, aki mindent elvesztett, de ő maga nem esett szét mégsem.
Ez David Hare és nem Csehov, így érezni menet közben is a tanmese-ízt a történeten, de ettől még eszünkbe juthat a Sirály, amelyben Nyina hasonló utat jár be a színészettel kapcsolatban. A már említett színházi jelenetben Judy egy előadás előtt fiatal pályatársával beszélget, és ebből átérezhető, hogy mi is a leglényege (a tragikuma és a szépsége) a színészi létformának, és csak amiatt az egy jelenet miatt is érdemes az előadást megnézni. Hernádi Judit rövid csendjei is sokatmondóak, és meg kell éreznünk, hogy az ismertség, a sorozatos siker nincs ingyen, de aki ezt a pályát választja, és mindenét beleadja, az feltehetően azért teszi, mert nem tud másként létezni. Ez a természetes közege, és minden kísérőjelenség csak körítés, és ha tetszik, ha nem, ehhez képest még a családi viszonyok is másodlagosak, a színház teljes embert kíván.
A darabban nem mellékesen merül fel, Judy és veje konfliktusában a színház jövője, fel tudja-e venni a versenyt például a tévé szórakoztató műsoraival. Elhangzik a címbeli mondat, de mivel ez egy zsúfolásig megtelt nézőtéren történt, nem veszítjük el a reményt még így sem, hogy azóta jött a covid, és érezhetően sokan elszoktak a színháztól, még olyanok is, akik korábban állandóan jártak. Nem lesz egyszerű ezt a folyamatot visszafordítani, az emberek félelmeit leküzdeni. Az Orlai Produkció láthatóan ezen dolgozik nem kis energiákkal, rengeteg új bemutatóval. Reménykedem, hogy még hosszan ki tudnak tartani
