„A harmincas évei végén járó Hajnalka élete egy ideje már a babaprojekt körül forog. Jótanácsok és használt ruhák tucatjait kapja mindenkitől. Aztán egy napon megtudja, hogy nem lehet gyereke, és a gondosan felépített álom egy pillanat alatt összeomlik. Egyáltalán kinek az álma volt ez? Ez a történet az újrakezdés nehézségéről és szépségéről szól. Fájdalmas veszteségekről és gyógyító elengedésről. Önmagunk kereséséről. Be nem teljesült vágyainkról, amelyektől lehet, hogy végleg búcsúznunk kell.” Így szól a Hosszú virágzás című monodráma színlapja, amelyet az Orlai Produkciós Iroda és a Füge Produkció mutatott be 2026. március 7-8-án Radnay Csilla szereplésével. Szakács Hajnalkát, az előadás rendezőjét kérdeztük.
A WHO (az Egészségügyi Világszervezet) becslése szerint nagyjából minden hatodik ember életének valamely pontján szembesül a meddőséggel. Mégis mintha még tabu lenne erről beszélni. Mi fogott meg, hogy ezzel a témával foglalkozz?
Több évvel a teherbe esésem előtt kaptam egy orvosi diagnózist, hogy stressz hatására egy bizonyos hormonszintem annyira megemelkedik a szervezetemben, hogy valószínűleg nehezebb lesz a fogantatás. De amikor aktuális lett az életünkben, hogy egy kisbabának teret adhatunk, akkor végül sikerült. A stresszel való foglalkozást viszont a diagnózissal egyidőben elkezdtem: terápiába jártam. Körbenézek az ismerőseimen, látom, hogy sokaknak nehezített a gyerekvállalás, nagyon együttérzek velük, és foglalkoztat, hogy élhetünk-e teljes értékű életet, ha nőként az anyaság nem adatik meg, vagy férfiként az apaság. Ez az előadás segíthet nekünk eligazodni, hogy mi zajlik egy emberben, amikor a meddőséggel szembesül.
Miért döntöttél úgy, hogy inkább megrendezed, mintsem előadod Zeck Julianna monodrámáját?
Bár Juli 2021-ben maga is előadta az általa írt monodrámát, később úgy gondolta, hogy nekem kellene Hajnalka szerepét eljátszanom. Az elmúlt években sok monodrámát, pár szereplős előadást láttam, köztük sok olyat, ami az anyaság témájában született, (Minden negyedik, Egyasszony, Anya születik!), azonban a meddőség témakörével foglalkozó előadást vagy filmet nem tudtam felidézni. Azt gondoltam, hogy amit Juli írt, egyszerűen hiánypótló. Nagyon megmozgatott a történet, viszont friss anyaként azt éreztem, hogy nem állok még készen arra, hogy ezt a történetet magamra húzzam, és estéről estére elégjek benne, újra feltépjek sebeket, illetve az egyéves kislányom mellől még nem akartam visszaszaladni a színpadra. Viszont nagyon szép Juli írása. Addig olvasgattam a darabot, hogy feltűnt, hogy látom kívülről ezt az előadást, így arra jutottam, hogy inkább meg kellene találnom azt a színésznőt, akit ez az anyag megszólít, és a sajátjának tudja érezni. Rájöttem, hogy rendezőként nagyon szívesen dolgoznék színházi keretek között ezzel a művel. Az elmúlt években minden gyerekjátékban, minden mesében, történetben színházat láttam a gyerekszobában, szóval a kreatív energiáim nem voltak lecsapolva. Juli darabját olvasva ráeszméltem, hogy hiányzik a színház, szívesen csinálnék valamit. Juli támogatott a rendezésben, közösen találtuk ki, hogy ki lehetne az a színésznő, akit a Hosszú virágzásban el tudnánk képzelni. Az volt a nagy szerencsénk, hogy Csilla is beleszeretett az anyagba, és elvállalta. Szerintem Csilla színészi útjának kivirágzása most ott tart, hogy neki nagyon ideális egy monodrámában megmutatkozni. Rá sokan vagyunk kíváncsiak.
Mit jelent neked a Hosszú virágzás cím?
Ami elsőre beugrik, hogy a virágzásról tudok asszociálni az életre, a születésre és az anyaságra. Hosszan virágzik a cseresznyefa. Japánban vannak térképek, amik jelölik, hogy éppen melyik városban nyílik a virága, végig lehet utazni a helyeket, ahol aktuálisan virágba borultak a cseresznyefák, és heteket lehet így eltölteni. Valahogy így képzelem el a darabbéli Hajnalka egy évét is, elindulunk valahonnan, és teszünk egy kört, visszaérkezünk ugyanoda, csak már máshogy: az elengedési folyamat kiteljesedett. Körbebarangoltuk és megvizsgáltuk az életének minden virágzó pontját.
Ez a rendezői debütálásod. Hogy érzed most magad ebben a szerepben?
Egyrészről idegen, másrészről viszont nagyon otthonos, amit csinálunk. Könnyű dolgom van, mert elképesztő Csilla érzékenysége, profizmusa, tapasztalata, ahogy ehhez adja magát, nagyon jó vele dolgozni, közösen gondolkodni. Teljesen egyértelműen zajlik minden, csak most nem én cselekszem a színpadon, hanem kívülről nézhetek rá valamire, amit eddig csak belülről láttam. Már többször megkörnyékezett ez a vágy, hogy szeretnék egy-egy bizonyos anyagot megcsinálni külső szemként. Elkezdtek víziók bekúszni, és azt éreztem, hogy tudnék fanatizálni egy csapatot, hogy létrehozzunk együtt valamit, de sose volt elég bátorságom elindulni ezen az úton. Mindig, amikor összeszedtem magam, hogy lépjek efelé, addigra más már lecsapott az ötletre. Ezúttal én voltam a gyorsabb, és szerencsére mögénk állt Kulcsár Viki és Orlai Tibor is. Csodálatos az alkotótársakkal való közös munka is, rengeteget segített az ő szakmai felkészültségük és alázatuk.
Az interjút készítette: Bordás Katinka
