December 1-jén mutatjuk be a Lila Akác Lokált. Szép Ernő darabját 115 éves művét a kétszeres Szép Ernő-díjas Tasnádi István tette 21. századi nagyító alá íróként és rendezőként is. Mi pedig összegyűjtöttünk néhány igazi érdekességet az eredetiről!
| Tasnádi István személyes vallomása a Szép Ernő Lila akácáról itt olvasható. |
1. Szép Ernő Lila ákác című regényét folytatásokban közölte a Pesti Naplóban 1917 decembere és 1918 márciusa között. 1919-ben jelent meg először könyv alakban, az Athenaeum kiadásában. Akkora sikere volt, hogy néhány hét alatt második kiadást, sőt 1920-ban harmadik kiadást is megért.
2. „Molnár Ferenc Lilioma s Szép Ernő Lila ákáca az első két tüzetes kísérlet a pesti nyelv irodalmi érvényesülésére s mint ilyeneknek tagadhatatlan a nyelvtörténeti és irodalmi érdekességük. Szép Ernőnél a pesti népnyelv használata szorosan összefügg stílusának általános jellemével, avval a rendkívüli, mondhatni páratlan egyszerűséggel és őszinteséggel, mellyel a szereplők kifejezik érzéseiket. Az eladás eleitől végig érzésekről ad számot, még az elbeszélő részletekben is, de az érzések a legegyszerűbb eszközökkel, sokszor úgyszólván egy mozdulattal, vagy egy indulatszóval vannak kifejezve” – dicsérte a szerzőt a jeles nyelvész, Simonyi Zsigmond a Magyar Nyelvőrben 1918-ban.
3. Incze Sándor, a Színházi Élet című színházi és társasági lap szerkesztője így figyelmeztette a megjelenés után Szép Ernőt: „Egyre meg kell kérjelek. Akármilyen sikere lesz a könyvednek, ne engedj a csábításnak, hogy színpadon vagy filmen tényleg megelevenedjenek ezek az alakjaid. Képzeld el, akkor a második felvonás végén illetnének Tóth Mancival össze kellene találkozni. Hát, kérlek, ez borzasztó volna.” Az író nem hallgatott rá.
4. Szép Ernő 1921-ben készítette el a regény színpadi változatát, amelyet 1923. október 30-án „szemközt az egykori orfeummal és télikerttel, egy dalnyi távolra a valamikori Casinótól” (Krúdy Gyula), a Renaissance Színházban, Bárdos Artúr rendezésében, Ilosvay Rózsival és Törzs Jenővel a főszerepben mutattak be.
5. Van egy kis keveredés a nevek kapcsán a regényben és a darabban. A regénybeli fiatalember, Béla a drámában beszélő nevet kap: Csacsinszky Pali, szerelme, a nála idősebb Illetőné pedig Bizonyosné lesz. Illetőné még Margit, Bizonyosné viszont Lola.
6. „Lila ákác. Ez a címe Szép Ernő regényének és színdarabjának. Én ugyan jobban szeretem a falusi fehér akácot, mint a Gerbaud-paviion mögött nyíló lila ákácot, – de én is voltam pesti fiatalember, én is voltam lila ákác, én is voltam Csacsinszky Pál” – vallotta be a premier után Krúdy Gyula a Nyugat hasábjain.
7. A regényt Székely István filmesítette meg, két alkalommal is. Először 1934-ben, Mihály István forgatókönyvével és Ábrahám Pál zenéjével láthatták a mozinézők a Lila akácot Ágay Irénnel, Nagy Györggyel, Somogyi Nusival, Csortos Gyulával, Kabos Gyulával, Gózon Gyulával. A közönség nem tudta elfogadni a szomorú befejezést, ezért a producer kívánságára happy endre változtatták. Csak ez a változat maradt fenn.
8. Székely István rendező nem tudta túltenni magát ezen a befejezésen, ezért 1972-ben – amikor több mint 30 évnyi emigráció után hazatért Magyarországra – leforgatta újra a filmet. A forgatókönyvön Müller Péterrel dolgozott, a zenét Fényes Szabolcs írta, a főszerepeket Halász Judit, Bálint András, Moór Marianna és Ráday Imre alakították. Érdekesség, hogy Pali szerkesztőként jelenik meg, mintha az alkotók Szép Ernő és kortársai előtt szerettek volna tisztelegni. A bemutató 1973-ban volt.
| Előadás-időpontok és jegyvásárlás itt |
Éder Vera fotói a próbán készültek.
