Megmarja a nézőt
2024. 02. 08.

Megmarja a nézőt

Megmarja a nézőt – írhatjuk stílusosan a Kerékgyártó István új drámájából készült Skorpió című darabról, mert az előadás nem hagy pihenni. És bár sokszor felnevetünk, alapvetően összeszorult gyomorral nézzük egy magyar vállalkozó család krónikáját, egyúttal hazánk elmúlt évtizedeit a színpadon.

A Belvárosi Színházban látható friss tragikomédia egy 2000 és 2025 között játszódó családtörténet, melyben egy nagyvállalkozó és fiai sorsán keresztül láthatunk bele a rendszerváltás máig ható ellentmondásosságába, sötét üzleti ügyek és még sötétebb magánéleti döntések által. Király Ferencnek és fiainak a sorsát a család, a szeretethiány, az utódlás, a pénzéhség, az érdekek, a gazdasági elit átalakulása, és még sorolhatnánk, mi minden alakítja, és mindez krimiszerűen tárul a néző szeme elé.

Már csak a Király Ferencet megjelenítő Mészáros Máté alakváltozásai miatt is megéri megnézni az előadást. A hataloméhes, szeretetlen, kontrollvesztett családfő figuráját zseniálisan formálja át az egészségében már megtört, de természetében még mindig változatlan „nyolcvan pluszos” emberig. Mellette az alapvetően lenézett, butának titulált, de magukat rafináltnak gondoló fiúk szerepében Schruff Milán és Csonka András marják egymás kitartóan, olykor mégis összefogva egymással. A menyek két végletét és mégis közös sorsát Járó Zsuzsanna és Ullmann Mónika hozza profin. Pataki Ferenc remekül alakítja a családon kívüli, ugyanakkor vele együtt létező személyi asszisztenst. Végletekig tartó lojalitásának eredménye, a szürke eminenciás szerepkör változása is rendkívül látványos szál a történetben. Zöldy Z. Gergely irodadíszlete nyomasztóan egyszerű, de nem is kell több, hiszen itt minden a pénz és a hatalom körül forog.

A folyamatosan meglepetéseket, majd igazán arcul csapó csattanót is tartogató előadást Máté Gábor rendezte, jó színészvezetéssel. A játék a két és fél óra elteltével tükröt tart elénk közelmúltunkról és a mai magyar közéletről – szarkasztikus humorral. A végén szinte örül az ember, hogy nem volt és nem is lesz annyi pénze, hogy valaha is a darabban ábrázolt élethelyzetbe kerülhessen.

Forrás: Kötőszó - Kézdi Beáta