Kocsis Gergely jó ritmusú rendezése két izgalmas karakter találkozását árnyalja. Az egyikőjük a világ elől, a másik az előző kapcsolatából menekül.
Bármelyikünk szomszédjai lehetnének. Karen az Alvin melletti lakásba költözik. A lány bátran kezdeményez. A fiú nem kíváncsi a világra. Mindössze annyit szeretne, hogy hagyják békén, többre nem is vágyik. A lány nem fél az újrakezdéstől. Ezért Karen megteszi azt, amire sokan képtelenek manapság: lezárja a jól megszokott, ám valójában tarthatatlan kapcsolatát, hogy tiszta lappal teremtsen esélyt magának a saját jövőjéhez. Alvin még el sem indult az úton, így nem juthatott el az első kereszteződésig sem, ahol döntenie lehetett volna.
A vígjáték sokkal hajlékonyabb műfaj a tragédiánál. Az utóbbit a 20. század jó mélyre temette, és nem úgy tűnik, hogy a 21. században feltámadni készülne. A vígjáték megszámlálhatatlan árnyalata ezzel szemben él és virul, mert a változatos műfaj jó érzékkel alkalmazkodik a jelenkor kihívásaihoz. Vannak azonban könnyed, vígjátéknak titulált színdarabok, még inkább habkönnyű szösszenetek, amelyekről a néző már távoztában sem tudja, hogy miről szóltak. A poénok ültek ugyan, a közönség nevetett a felszínes alakításokon, de a színészek játéka mögül hiányzott a megjelenítendő személyiség hitele.
Az Orlai Produkciós Iroda a Belvárosi Színházban megtekinthető Balkon kilátással című előadása nem tartozik a fentiek közé. Wil Calhounnak, a Jóbarátok című sorozat egyik szövegírójának színdarabjában a kezdetektől valószínűsíthető a boldog vég, mégis a játék végig fogva tartja publikum figyelmét. Kocsis Gergely jó ritmusú rendezése két izgalmas karakter találkozását árnyalja. Az egyikőjük a világ elől, a másik az előző kapcsolatából menekül.
Kocsis (Varsói melódia, Becéző szavak, Irodai patkányok) mára a szórakoztató műfaj avatott mesterévé érett, mert ritmusérzéke szinte sohasem hagyja cserben. Van szíve húzni a próbák alatt felmerült ötleteiből. Érzi, hogy hova és mikor kell kitenni a pontot. Ezért nem vontatottak a cselekmény bonyolítása és a karakterépítés közé egyenlőségjelet húzó előadásai. Ritka, megbecsülendő rendezői erény ez manapság.
Péter Kata magabiztos lánynak mutatja Karent. Ami szívén, az a száján. Veszélyes a nő, mert rövid idő alatt képes a férfi gyenge pontjára tapintani. Ő járt rosszabbul, mert Karen a kiszámíthatóbban megírt szerep. Nem derül ki a későbbiekben semmi olyan róla, amit ne tudtunk volna már a felütésben. Ám a színésznő alakításában harmonizál a figura szeretnivaló, rámenős cserfessége az új életbe kezdő lány olykori határozatlanságával.
Ötvös András játéka egy agorafóbiás fiatalemberről szól. Alvin mélyre fojtott dühe, tehetetlenségig fokozódó félelme, hangos kitörései mögött érződik Alceste és Athéni Timon végtelen keserűségéből fakadó embergyűlölete. Ötvös Alvinja megteremtette a maga külön világát a négy fal között. Hiába is tudjuk, hogy orvosi eset, nem tudunk nem együttérezni vele. Ötvös nagy pillanata az előadásé is. Alvin évek óta először hagyja el a lakását, és átmászni próbál a szomszédnő lakásába.
Az örök harmadik a vehemens Ficzere Béla megformálta Paul, a hősszerelmes, aki képtelen elfogadni azt, hogy már nem ő dönt a valamikori kapcsolatáról, Karennel.
Két erkély, egy szerelem. Nem ez a szerelem első látásra esete. Mégis, az ellentétek vonzzák egymást, ha megvan a közös érdeklődés. Karen és Alvin végigjárja az alakuló párkapcsolatban a szokásos köröket, vonzzák és taszítják egymást, nem lesz könnyű dolguk, de a próbát megéri az alakuló szerelem. A Balkon kilátással a mérgező párkapcsolatukból kilépni nem tudóknak nem ajánlható. Ám azoknak, akik nem félnek maguk mögött hagyni az életükbe észrevétlenül rögzült sok rosszat és belevágni az újba, az önfeledt kikapcsolódás mellett kifejezetten ösztönző lehet az előadás.
