Egyszeriben nem lesz hely a mellkasban a levegőnek. A máskor észrevehetetlen könnyedség körülményessé lesz. A testi harmónia a múlté. A levegőt jóval intenzívebben veszed, mint egyébkor, de ez most nem segít.
A közvetlen környezet fokozatosan válik neutrálissá. A többiek sziluettje elmosódóban. Kicsit később már tökéletesen egyedül vagy. Hiába próbálod hatalmas adagokban a szádon keresztül nyelni a levegőt, mégis kapkodva beszélsz. Az erősebb rosszullét a végtagok zsibbadásáig tart. Magányodban csak a bizakodás marad, hogy a remélhetőleg nem infarktusközeli állapot lassacskán elmúlik.
A pánikrohamoktól gyötört Vera két gyermekével költözik el Pétertől, a férjétől. A tehetséges képzőművésznek induló asszony bántalmazó kapcsolatból menekül az édesapjához.
A Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban látható, Orlai Produkciós Iroda által gondozott monodráma előadója Pálos Hanna. Pálos játéka nem az áldozatiságra koncentrál, inkább egy könnyen megkísérthető, komplex személyiséget mutat meg. Vera nem mártír, szereti gyerekeit, de nem áldozza be értük életét. A férjétől történt szétköltözés után Márkkal, a színésszel kokaint szív, és határozottan hiányzik neki a férfi érintése, a szex. Az életvidám Vera valaha, a házassága előtt nagyon szeretett élni.
A színésznő karakterformáló erejét dicséri, ahogyan a Halász Rita Mély levegő című regényéből készült előadásban Vera anyja és apja megjelenik előttünk. A családi összejövetel a főszereplő számára időutazással ér fel. Az édesanya egyszemélyes kommunikációs intézmény. Semmit sem hagy szó nélkül. Mindig mindent jobban tud mindenkinél. Úgy tűnik, hogy mindig ő volt az erősebb. Mellette az apa visszafogottnak tűnik. Az az izgalmas, ahogyan kiderül, hogy nem mindig volt ez így. Néha eljárt a keze az ellentmondást nem tűrő családfőnek. A jelenet lényegeként a régen elvált szülők kapcsolatának árnyai és roncsai szeretettelibbnek tűnnek, mint Vera és Péter házassága.
A színészi jelenlét mellett a nagybőgő ad sokat az összhatáshoz. Mindenekelőtt a szöveg időbeli váltásait jelzi Csizmás András élőben hallható vonós játéka. Eleinte az alapszövegként szolgáló könyv történetének két legtávolabbi időpontjától tart a drámai verzió cselekménye egymás felé. Hosszabb, mélabús dallamokat hallunk, ha a megjelenített emlék fájdalmas Vera számára. Mégis a környezetfestés Csizmás legnagyobb erénye. Nagyszerű, ahogyan a tengerparti nyaraláskor a víz állandó morajlását olykor a magasban szálló madarak rikoltása és vijjogása szakítja meg.
A bántalmazás mindig nyelvi arroganciával kezdődik. A hó hullik, csak a proli pestiek mondják, hogy esik, idézi a budaiak felsőbbrendűségét hirdető Pétert Vera. A férj később házastársa feje fölé térdel az ágyon, így fojtogatja feleségét. A zárlat egészen más hangvételű. Isten összehúzta a szemöldökét, majd megkérdezte a megtestesülés előtt álló lelkecskéket, hogy melyikük szeretne Magyarországra születni. A sok jelentkező közül csak ketten maradnak, ők Vera leendő gyermekei. Pálos Verája annyi megkapó természetességgel és szeretettel mesél, hogy azt érezzük ez a nő, történjék vele bármi, talpra áll.
