Minden adott tehát ahhoz, hogy a család tagjai egymás idegeire menjenek, kihozzák a legrosszabbat egymásból – de közben legalább kinevetik egymást és saját magukat is. És talán éppen ezzel viszik tovább a legautentikusabb módon a zsidó hagyományt.
Régi recept, de mindig működik: végy néhány embert, zárd rájuk az ajtót pár napra, és lássuk, mi történik. Minél jobban különböznek egymástól, minél jobban és régebben ismerik egymást, annál nagyobb esély van rá, hogy érdekes dolgok fognak történni. Az igazi ínyencfalat pedig az, ha az illetők családtagok, mert garantált a konfliktus, és az is, hogy senki nem fogja vissza magát. De még ezt is lehet fokozni: ha ez a család történetesen zsidó. Nem mintha egy random családban ne lenne éppen elég elfojtott feszültség és konfliktus, de a zsidóknak általában meglehetősen ellentmondásos a saját hagyományaikhoz, történelmükhöz, múltjukhoz való viszonya, az ezzel járó korlátok, szabályok, elfojtások, neurózisok, lázadási és kilépési kísérletek különösen bonyolult konstellációt hoznak létre.
A darab mindvégig egy térben játszódik, egy teljesen átlagos házban, annak is a nappalijában. Az Ondraschek Péter által tervezett díszlet egyszerű, funkcionális, és finoman utal a lakók identitására. Csak lassan derül ki, hogy itt már egy éve nem lakik senki, mióta a szülők meghaltak. Üres, magára hagyott tér ez, melybe a halál évfordulójára rituálisan hazatérnek a gyerekek megemlékezni az eltávozottakról. Norma görcsösen ragaszkodik a szülői ház egykori státuszához, ám a többiek számára ez már inkább csak teher, kolonc, melytől szabadulni szeretnének. Minden adott tehát ahhoz, hogy a család tagjai egymás idegeire menjenek, kihozzák a legrosszabbat egymásból – de közben legalább kinevetik egymást és saját magukat is. És talán éppen ezzel viszik tovább a legautentikusabb módon a zsidó hagyományt.
Három férfi és három nő szerepel a darabban, valamennyien egy-egy típust testesítenek meg, melyeket a jelmezekért felelős Kiss Julcsi is remekült érzékeltetett. Norma a bigott, a hagyományokhoz mereven ragaszkodó nővér, aki a saját fiát is feladja a rendőrségen, mert marihuánát szívott. Az egyik fivér, Herb, egy ízben egyenesen a Gestapót emlegeti vele kapcsolatban. Szamosi Zsófiát időről-időre megtalálják ezek az ellenszenves figurák, és ő rendre megbirkózik velük, most is kiváló a rideg, saját világába bezárkózott, de néha elbizonytalanodó nő alakjában.
Az ő tökéletes ellentéte az egyik bátyjának, Gene-nek a barátnője, Kia. Senki sem számított a fiatal lány érkezésére, aki jócskán megbolygatta ezt a békés, meghitt családi együttlétet. László Lili teljesen kiaknázza a szerepben rejlő lehetőségeket: harsány, egyfolytában fülig ér a szája, egész megjelenése, gesztikulációja, mimikája tökéletesen életre kelti a butus, cserfes, ám határtalan önbizalommal rendelkező fiatal lányt, aki teljesen azonosul egy bugyuta reklámban játszott szerepével – nincsenek gyökerei, és csak élvezni akarja az életet. Aligha lehet nagyobb ellentét a nyakig zárt ruhájú, pengeélesre szorított szájú, hideg tekintetű Norma és a falatnyi ruhára vetkőzött, nagyszájú, gátlástalan Kia között.
És van még egy nő a darabban, Herb felesége, Bonnie, akit Péter Kata alakít. Alighanem az ő feladata volt a legnehezebb, hiszen a neurotikus, enyhén alkoholista asszony állandó hangulati hullámvasúton ül, és hol illedelmesen társalog, hol a földön fetrengve sikoltozik. Az ő érzelmi életében, személyiségében mennek végbe a legnagyobb változások, hiszen Kia jelenléte felszínre hozza régi sérelmeit, traumáit, melyekhez a Norma által istenként tisztelt atya is jócskán hozzájárult. Az is hamar kiderül, hogy boldogtalan, mert nem született gyerekük, titkos viszonyba keveredett férje öccsével, Gene-nel, és őrülten féltékeny Kiára, kiváltképp, amikor a lány elkottyantja, hogy terhes, ámde nem akarja megtartani a gyereket.
A három nő három különböző nyelvet beszél, teljesen más a világuk, az életfelfogásuk, garantáltak tehát a konfliktusok. Gyorsan ki is tör a vihar, a nőkről leolvad az a vékonyka civilizációs máz, mely eddig úgy-ahogy álcázta őket (kivétel az ösztönlény Kia), és végre saját valójukat adhatják. Bonnie kibontja a haját, füvet szív, és lassan felszakadozik benne minden, amitől szenved. Norma felháborodva nézi, mi történik a szent családi házban, és lefagy, amikor Bonnie azt üvölti neki, hogy „kussolsz!”.
A három férfi pedig asszisztál mindehhez. Alapvetően konfliktuskerülők, és eleinte a békesség kedvéért – ha fogcsikorgatva is – alávetik magukat Norma szeszélyeinek, de eljön az a pont, amikor nekik is elegük lesz nővérük zsarnokoskodásából. Herbet felvillanyozza Kia megjelenése, lelkesen figyeli és kommentálja a lány egy-egy gesztusát. Pataki Ferenc elegánsan játssza a középkorú, de még mindig sármos férfit, mimikája, gesztusai az érzelmek széles skáláját mutatják. Herb egyrészt unja az egész cécót, a zsarnok nővérét és a neurotikus feleségét is, másrészt szereti is őket, és kritikus pillanatokban odaáll Bonnie mellé, még akkor is, ha a saját apja ellene elkövetett bűneivel is kell szembesülnie. Mindeközben pedig lelkesen flörtöl az öccse barátnőjével. Sokat megélt férfi, két lábbal áll a földön, és hűséges, még akkor is, ha boldoggá teszi a kaland lehetősége.
Az öcs, Simon a szórakozott tudós archetípusa, némi autizmussal megfejelve. A Dékány Barnabás által meggyőzően életre keltett figura szinte már önmaga paródiája; esetlenül csetlik-botlik, és semmi más nem érdekli, csak a csillagok – melyeket egyébiránt nem lát, hiszen szinte vak. Fixa ideája az, hogy a Holdon szeretne élni. Míg nővére, Norma a zsidó nép több ezer éves történelmére és hagyományára hivatkozik, addig ő csillagászként biztos benne, hogy nem lesz már több ezer év, alig pár évtized, és a Föld lakhatatlanná válik. Két világkép ütközik itt, vagyis csak ütközne, hiszen egyik sem párbeszédképes a másikkal.
Gene a család kedvence, s az ő karaktere a legegyszerűbb. Sikeres világfi, ám a családja számára idegen, amit csinál, idegen az életmódja is, ő pedig lavírozni próbál. Egy könnyelmű pillanatában elcsábította a bátyja feleségét, és Bonnie azóta sem hagy neki békét. Nagy Dániel Viktornak remekül sikerült életre kelteni a léha, könnyelmű, életvidám fiatalembert.
A konfliktusok és a felszínre kerülő traumák, elfojtások, bűnök ellenére mégsem tragédiáról van szó, hanem vérbő komédiáról. Ez a konstelláció ugyanis nemcsak a konfliktusok, hanem a vicces, bizarr, groteszk jelenetek lehetőségét is magában rejti. A darab márpedig bátran él is ezekkel, így aztán a dráma sosem teljesedik ki, hanem hamar átfordul komédiába, röpködnek a szellemes riposztok, a poénok. Bohózatszerű szituációk követik egymást, ám ezek nem oltják ki mégsem a szereplők sorsában és a köztük levő feszültségeket. Kétségtelen, kényes egyensúly ez, ám Szabó Máté érzékeny rendezése fenn tudja ezt tartani anélkül, hogy egyoldalúan elbillent volna a mérleg nyelve a bohózat vagy a tragédia felé.
Szellemes tragédia vagy drámai komédia ez, melyben minden gyakorló szülő, testvér, házastárs magára ismerhet. Arisztotelész szerint a felismerés hordozza magában a katarzis lehetőségét, márpedig itt bőven van alkalmunk erre, hiszen ami ebben a bonyolult összetételű és hagyományú családban történik, az bizony mindennapos tapasztalat. Amikor Norma egyszer kifakad, hogy ő csak egy igazi családot szeretne, akkor Herb azzal vág neki vissza, hogy hiszen ilyen egy igazi család. Ilyen bizony. Amerikától Kelet-Európa Alsóig, zsidó vagy nem zsidó – de ilyen bolondokháza. És ez így akár még rendben is lenne, csak ne állna ott a háttérben egy bolond tudós, aki figyelmeztet rá, hogy már nincs sok időnk hátra.
