A tegnapi lapok tele voltak az egymondatos hírrel, hogy Ruben Östlund és Daniel Brühl a Belvárosi Színházban jártak. Jöjjön most egy kicsit hosszabban a február 8-i este története.
Ruben Östlund a Lavinával robbant be a köztudatba, amelyet olyan Arany Medvével, Arany Pálmával és Európai Filmdíjjal elismert kultfilmek követtek, mint A négyzet vagy A szomorúság háromszöge. Több, mint két hónapig Budapesten forgatja The Entertainment System is Down című filmjét, és ha már itt van, beugrott a Belvárosi Színházba, ahol az Orlai Produkció és a Katona József Színház együttműködésében, hogy megnézze egy éve bemutatott Lavinát. Írt egy üzenetet, hogy szeretne eljönni, és örömmel elhozná néhány kollégáját is.
A színházban természetesen elindult a találgatás, hogy ki lesz vele. Az üzenetéből csak annyit tudtunk, hogy a forgatáson többen is vannak, akik már a Lavinában is részt vettek, őket természetesen elhozza.
De hogy egy másik világsztár is érkezik a svéd rendező-forgatókönyvíróval, arra egyáltalán nem gondoltunk. Pedig volt, Daniel Brühl, akinek a nevét a Good bye, Lenin!-nel ismerték meg a nézők, majd olyan filmek következtek, mint a Hölgyek levendulában, az Edukators, a Bourne-ultimátum, a Becstelen brigantyk, a Hajsza a győzelemért, az Én és Kaminski, az Amerika Kapitány: Polgárháború vagy a Nyugaton a helyzet változatlan.
Orlai Tibor hatalmas megtiszteltetésnek nevezte Ruben Östlund és Daniel Brühl látogatását. „Két nagyformátumú egyéniség, két ízig-vérig európai gondolkodású alkotó jött el hozzánk. Igazi világsztárok, akik minden allűrtől mentesek, valódi érdeklődéssel nézték az előadást, és őszinte érdeklődéssel, kollegialitással, partneri módon beszélgettek a társulattal. Nem rohantak, több mint két órát töltöttek velünk az előadást követően, láthatóan remekül, felszabadultan érezték magukat.”
Ruben Östlund nem udvariaskodott: tetszett neki az előadás. Mint mondta, tudta követni, hol tart a történet, és nagyjából azt is be tudta azonosítani, épp mi hangzik el a színpadon. „Vicces volt, hogy tudtam, mi következik, és azon gondolkodtam, hogy vajon a nézők hogyan fognak erre vagy arra a mondatra reagálni.” Megjegyezte, hogy érdekes volt megérezni a közönség hangulatát, azt, hogy min nevetnek, mi vált ki csöndeket. „Amikor a Lavinát forgattuk, játszottunk a kitartott pillanatokkal, a szünetekkel, csöndekkel. Érdekes volt most látni, mi működött jól, mi kevésbé. A filmjeimben legtöbbször el akarom bizonytalanítani a nézőt, hogy nevethet-e vagy inkább ijedjen meg. Azt érzékeltem, hogy ez az előadás inkább a történet humorát domborítja ki, amivel egyáltalán nincs semmi bajom. A színészek tökéletesen egyensúlyoztak azon a bizonyos nagyon vékony mezsgyén, és a látványvilág is nagyon szellemes volt.”
„Hihetetlen boldoggá tett ez a nap – fogalmazott a Lavina rendezője, Pelsőczy Réka. – És nemcsak amiatt, hogy Ruben Östlund és Daniel Brühl a kevés szabadidejét arra áldozta, hogy megnézzen minket, hanem amiatt is, hogy mennyire otthonosan tudtunk lenni velük az előadás után. Az az elképzelésem nyert bizonyságot, hogy mi színházzal és filmmel foglalkozó emberek hasonlóak vagyunk függetlenül attól, hogy a világ melyik pontján élünk, és mennyire vagyunk híresek.
Az előadást végig úgy néztem, hogyha nem érteném a nyelvet, mennyire találnám kifejezőnek a színészek között létrejövő metakommunikációt vagy helyzeteket. Csodálatos, hogy a Lavina előadás jelmeztervezője, Juristovszky Sosa teljesen véletlenül Ruben Östlund most készülő filmjének is jelmeztervezője. Örülök, hogy ő, a díszlettervező Tihanyi Ildi és a mozgásért felelős Duda Éva is eljött. Orlai Tibornak nagyon hálás vagyok, hogy ezt az estét megszervezte, és megteremtette a lehetőségét, hogy előadás után együtt legyünk. Csodálatos este volt!”
A producer hozzátette, ugyanilyen fontosnak gondolja, hogy egy héttel ezelőtt, a María Luisa bemutatójára a darab íróját, a kortárs spanyol színház egyik legfontosabb alakját, a francia film fenegyereke, François Ozon forgatókönyvjeiről is ismert Juan Mayorgát láthatták vendégül. „Az ilyen látogatások visszaigazolják a munkánkat, és meggyőződésem, hogy a magyar színház külföldi megítélése szempontjából is fontosak” – véli Orlai.
