Slágerekbe, sanzonokba, rapekbe, megrázó vallomástöredékekbe és rötyögtető párbeszédekbe sűrített jelenetfüzérek váltogatják egymást a Budapest, Te! című előadásában.
Aztán, a következő percekben már ámulva hallgatja társaival kolléganőjét, Járó Zsuzsát, amint elbúgja az első magyar musicalből, az Egy szerelem három éjszakájából Melitta dalát: „Isten veled, Budapest, te édes.” A most bemutatott darab műfaját a Zenés városnézés alcímnél pontosabban nehéz is lenne meghatározni. A slágerekbe, sanzonokba, rapekbe, megrázó vallomástöredékekbe és rötyögtető párbeszédekbe sűrített jelenetfüzérek úgy váltják egymást, ahogy a színpad közepére állított körhintaszerű díszlet forog: hol száguldva, máskor komótosan, de mindig Budapest-centrikusan. Százhúsz esztendő forgatagát idézi fel Pelsőczy Réka ötletgazdag rendezésében a hét színész és az előadás zenei talentuma, Wagner-Puskás Péter.
A jókedvű lokálpatriotizmussal és kellő öniróniával, csipetnyi (ám csípős) történeti és politikai betétekkel fűszerezett zenés nosztalgiázást emlékezetessé a precíz összjáték teszi, no meg a minden szereplőnek megadatott magánszámok. A játszótéri szőke kislánytól idegbajossá frusztrált Péter Kata paródiamonológja csakúgy, mint Gombó Viola cipőpróbája a rakparton.
