A szerző imádja New York-ot, főleg Manhattant, ahol nincs nyomor, bevándorlók, afroamerikaik és latinok (csak munkaruhában), sem bűnözés. Mégsem ott, hanem Brooklyn városnegyedében cseperedett fel – szerencséjére –, hisz ez a közösség, gyermekkora életre szóló témát adott a filmkészítéshez. Színházi karrierje sem lebecsülendő, első sikere a Játszd újra, Sam 1968-ban, amelyet tucatnyi más darab követett. A Covid alatt újabb színdarabbal gazdagította életművét, és valószínűleg megérne egy külön írást, hogyan szerezte meg ennek világpremierként való színreviteli jogát az Orlai Produkciós Iroda. Ha már megszerezte, derekasan bele is állt a feladatba. Az utóbbi évek egyik legjobb produkciójával rukkolt ki.
Nem lehetne tagadni, hogy Allen stand-up komikusként kezdte, a textúra egymásba fonódó, tépelődő, egyben önironikus monológokból és szellemes párbeszédekből áll, könnyedén hömpölyög, szarkazmusa gyorsan magával ragadja a nézőt. (Kellemes Zöldi Gergely fordítása.) Khell Csörsz díszlete önálló művészeti alkotás, igen pontosan teszi élővé a történetet, de spoiler lenne lelőni. 1938-ban járunk, Szakács Györgyi jelmeztervező hűen adja vissza a kort, az anyagok, minták és színek igen bátor párosításával. Anne Wintour is nehezen találna fogást bennük, igazi jelmez-camp, egy-egy ruhája önmagában megteremti a figurát. Az előadás prémium része a színpadon zenélő The Brooklyn Trio: Oláh Dezső zongorista mellett egy nagybőgős (Oláh Péter) és egy klarinétos (Dennert Árpád).
A szerzőtől a neurotikus New York-i zsidó értelmiségi figurákat szoktuk meg, most azonban az olasz szervezett bűnözés terepére merészkedett, komédiája úgy A Keresztapus (Mickey Blue Eyes) és az Oscar című mozifilmek, valamit a Maffiózók (The Sopranos) tv-sorozat közé tagozódik be. A főszereplő bandavezér a „hulladékszállítás” üzletágában tevékenykedik, éppen megszerezné a kikötői területeket. Ahogy megismertük már e családok felépítését, a család feje a Capo Crimine, akinek van Capo Bastone-ja, Consigliere-je, és számos Soldato, Picciotto futkárokzik a bandában. A darabban a főnök felesége ex go-go girl, és két elkényeztetett lányát éppen férjhez adná, de szigorúan a bandán belül. A bonyodalom forrása, hogy befektetésként vesz egy lopott Raffaello-t a busás haszon reményében. Ám a tiszta művészet alaposan kifog azon, aki sosem volt járt még múzeumban, majdnem szétesik a családja, de bizonyosan örökre megváltozik. A nappalija falára kiakasztott Mária kép a kis Jézussal karján megtéríti a családtagokat sorra.
Szabó Máté rendező az OPI „együtt szabadon” csapatában remekül osztott szerepet, szerethető színpadi ellentétpárokat hozott létre a játékban, mind a női, mind a férfi vonalon. Erősen ráérzett a műfajra, hajszálpontos a ritmus, feszesek és váratlanok a színpadi járások. Egyetlen túlzó gesztusa sincs a játszóknak, ahogy nincs túltolt színészi jelenlét sem, nem engedi a sírva-röhögősre játszást. Mértéktartóan és ízléssel bánt a gegekkel, és nagyon kimérte a színpadi egyensúlyokat.
Mészáros Máté Sal, a gengszterfőnök szerepében imádnivalóan édes. Szakmájának (hivatásának) mestere, sem a harsány, sem a szentimentálisra hangolt jelenetekben nem viszi félre a játékot, figurája nem billen meg, nem tolódik az olcsó magamutogató színészkedés irányába. Elegendő tőle egy táncos lépés, egy önironikus fintor vagy önmagát is kinevető félre-mozdulat, és máris látnivaló, hogy Salnak van szíve, és nem csak papol az intellektusról és a pszichológiáról, igen jól alkalmazza azokat akkor is, hacsak két gimnáziumi osztályt végzett. Póztalan, nincs egyetlen erőszakolt kiemelése sem a gengszterfőnök szerepében.
Az emberei: Vito Rienzi (Mészáros Martin) Isabella lánya vőlegénye, és Tony Spalone (Rohonyi Barnabás) Angelina lánya vőlegénye, két nem is annyira kezdő maffiózó, egy kicsi és játékos, meg egy magas és elszánt. Testfelépítésük, vehemenciájuk egymás ellentétjei, és jól egyensúlyoznak a maffia-család végrehajtóinak sötétebb színei és a mégiscsak vígjátéki, szerelmes férfi figurák között. Ficzere Béla Vince-e önálló entitás, szóló-történet az előadásban. Minden maffia filmben van egy nagyra nőtt, búsképű, hosszú éveken át gyilkoló-gép üzemmódban működő családtag, aki a legváratlanabb helyzetekben képes elbőgni magát. Ez Vince, aki hosszú őrlődés után rájön, az ő pályája az olívatermesztés és a szőlőtaposás….Szicíliában. Ficzere hitellel vezeti végig a játékával Vince valós emberi válságát, mulatságos hányszor szippantja vissza nagy fegyelemmel kitörni készülő könnyeit.
Sal felesége, Terry szerepében Járó Zsuzsa tobzódik, hiszen a magasra jutott, ám tanulatlan és ízléstelen háziasszony szerepkörből elérhet a kikupálódott és kifinomult társasági hölgyig, aki már nemcsak költi a pénzt, de meg is tudja keresni. (Átváltozását remekül követik jelmezeinek finomodása, azok színeinek tompulása.) László Lili Angelina, a nagyobb, Bíró Panna Dominika Isabella, a kisebb lánya. Angelina az éles arcélű, furcsa, de jó eszű, Isabella a gazdag bulikirálynő, aki egyszer csak felnő és megtér. Mindketten pontosan, fiatalos hévvel hozzák karaktereiket. Bíró kiválóan énekel, míg László karakteres a művészlelkű maffia hercegnő szerepben, különösen, amikor visszatérően rádöbben, hogy álomvilág ide vagy oda, ő azért a maffia-pénzből élhet szabadon.
Vince karakterén túl is van még színes figura a darabban. Dékány Barnabás játszotta Andrew Chase, a festőművész. Ő az író önképe. Kissé szerencsétlen, de jó szándékú értelmiségi, sőt művész! Tele önkritikával, és ki tudja hogyan, de kategóriája feletti gazdag nőt kap ki Brooklyn forgatagából. Ráadásul a cselekményt is ő kavarja meg. Schruff Milán az előadás keretjátékosa, Lippy Resnick, az orgazda szerepében. Végre olyan szerepben, ami igazán fekszik neki, visz némi brechtes kiábrándultságot az előadásba, keverve ezt csipetnyi jiddis sirámmal. Jól érzékelteti, maga csak üzletel a maffiával, de egy igen más, és hasonlóan erős brooklyni csoport oszlopos tagja. Cseh Judit Millie, Terry barátnője szerepében érett és tudatos asszonyiság. Játéka sok titkot tár fel Millie karakteréről, hogy a nő önjogán gazdag, nem veti meg a férfinépet, kellő mód rafinált, és könnyedén siklik ide-oda a maffia környezetben, de képes jó barát lenni, ha arra van szükség.
Kifejezetten lendületes és üde az előadás, nem egy szokásos „vidámabban és hangosabban" produkció. Nincsenek gépies viccek vagy effektushalmozás, különösen nem a „hang fenn - poén lent” íratlan színpadi szabály alkalmazása. Egyetlen szereplő sem „veszi figurára” a szerepét, inkább artistához illő pontossággal dolgozik, és színpadi fegyelme kiterjed a partnerek színpadi magatartására is. Sanszos, hogy közönségkedvenc előadás született, akár jó tíz éve – az egészen más hangszerelésű előadás - A nagy négyes.
Woody Allen nem maradt pácban, komédiája sikeres antréval érkezett a színház világba.
