Budapest, Te! című produkciónkkal zenés városnézésre invitáljuk a fővárosiakat és a nem budapestieket. Csatlakozzanak hozzánk, fedezzék fel a várost a benne élő emberek történetein keresztül, amelyekhez az elmúlt száz év legnagyobb Budapest-slágerei szólnak. Sorozatunkban pedig ismerjék meg azokat a helyszíneket, amelyek az előadás alkotói számára fontosak, kedvesek! Ma Budapest belvárosában maradunk: Rohonyi Barnabással a Vas utcába megyünk.
Rohonyi Barnabás idén kapta meg színészdiplomáját, nézőink már láthatták őt a Kaktuszvirág és a Válaszfalak című előadásainkban.
Élete legjobb és legrosszabb munkáitól a legjobb és legrosszabb bulikig rengeteg élmény köti ide Barnabást, hiszen az elmúlt öt évet Pelsőczy Réka és Rába Roland tanítványaként nem csupán e falak között, de gyakorlatilag ebben az utcában töltötte. „Amikor beléptem, azt éreztem, részévé válok a tradíciónak. Egy nagyon magasröptű és nagyon mélyenszántó közösség tagjává, és megtisztelve éreztem magamat – emlékszik vissza az első pillanatokra. – Itt tanultam a szakmát, a tanáraimnak köszönhetem mindazt, amit most tudok, és azt is, ami már bennem van, de még nem ért meg. Az a legfontosabb, amit a mestereimtől és az osztálytársaimtól kaptam.” Az évek alatt érezte, hogy az épületnek és az utcának lelke van, és úgy fogalmaz, hogy az utóbbi időszak eseményei, a modellváltás és annak következményei mintha ezt a lelket vették volna el. „Szomorú leszek, amikor itt sétálok el, és már inkább nem nézek be az utcába” – jegyzi meg. Barnabás az elmúlt éveket a város közepén töltötte, de nem csupán ezért vágyik a zöldbe: az tanulmányok befejezése és az egyetemet érintő átalakulás lezárta életének egy szakaszát.
Rengeteg dalt írtak az elmúlt száz évben Budapestről, ezek közül mintegy húsz hangzik el az előadásban. Barnabás szerint dallamvilágukban, mondanivalójukban egytől egyik önazonosak, magas színvonalúak már csak ezért is várja, hogy színpadra lépjen a Belvárosi Színházban.
