Budapest, Te! című produkciónkkal zenés városnézésre invitáljuk a fővárosiakat és a nem budapestieket. Csatlakozzanak hozzánk, fedezzék fel a várost a benne élő emberek történetein keresztül, amelyekhez az elmúlt száz év legnagyobb Budapest-slágerei szólnak. Sorozatunkban pedig ismerjék meg azokat a helyszíneket, amelyek az előadás alkotói számára fontosak, kedvesek! Mai bejegyzésünk nem véletlen, az ünnepi hétvégéhez különösen illik, hiszen Zöldi Gergely a budai várba invitál.
Hosszú lenne felsorolni, hány előadást köszönhetünk Zöldi Gergelynek vagy azért, mert ő talált rá egy darabra – s hogy jó a szimata, bizonyítja, hogy ezek közül nem egy közönségkedvenccé lett –, vagy azért, mert ő fordította a szöveget, vagy pedig dramaturgként, színpadra alkalmazóként közreműködött az alkotómunkában. Legutóbbi bemutatóink közül ő jegyzi a Válaszfalak, a Hogy szeret a másik, az Egy apró kérés, a Becéző szavak, a Kaktuszvirág és a Szemünk fénye magyar szövegét. A zenés műfajban is igazi expert, ezért nem csoda, hogy a Budapest, Te! előadásunkban nem egyszerűen csak dramaturg, de a dalok összeválogatásában is komoly szerepe volt.
„Nem is tudok olyan időszakot fölidézni, amikor ne lett volna az életem része ez a környék” – mondja Zöldi Gergely, aki a Mártírok útján, a mai Margit körúti bérházban nőtt föl, így a Városmajor, a Vérmező mellett a Várnegyed volt a kertjük. A közelség miatt gyerekkorában a családdal gyakran jártak a budai várba, ennek az időszaknak az emlékét még egy, a Tóth Árpád sétányon álló ágyúknál készült fotó is őrzi.
„Én, aki a pacifista alkatnak tartom magam, ezeket az ágyúkat rettenetesen szerettem kiskoromban – meséli Gergely, aki azóta is errefelé lakik, ezért természetes, hogy sokat jár ide. – A karantén alatt különösen jó volt itt sétálni a barátokkal. Őket szemlélve tűnt úgy, hogy a hely egyik titka a japáncseresznye-virágzás. Nagyon jó volt látni, mennyire örülnek ennek az emberek, amikor végre kimehettek a szabadba. A másik titka az, hogy a várnak ez a fele csöndesebb. Ezeken a kis utcákon, a Bécsi kapu felőli alvégen kellemesen, békésen lehet sétálgatni. Mintha az ember nem is Budapesten lenne, olyan csöndes ez a rész, leszámítva persze a Déli pályaudvar vagy a Széll Kálmán tér felőli zajt. De itt nyugi van, mintha egy vidéki városban sétálna az ember. A vár azt a békét is tudja sugározni, ami pont ellentétes a város más, gyakran irritáló részeivel. Itt nem dudálnak rád, nem löknek félre, nincsenek a földön nemkívánatos dolgok, amibe belelépsz.”
És még ma sem sietnek azok, akik erre járnak, de kiderül, ez a nyugalom a 80-as években még inkább jellemző volt, hiszen Gergő fölidézi, hogy kamaszkorában még sok házhely állt üresen, különösen a Batthyány utca környékén, ahol remekül lehetett kutyát sétáltatni, vagy akár csak leülni a barátokkal beszélgetni.
Az elmúlt száz évben legalább száz sláger született Budapestről, nem véletlen, hogy nem egyszerű még egy ilyen avatott szakértőnek sem kiválasztani a kedvencét. Először azokat a dalokat említi, amelyek nincsenek benne az előadásban. „Ilyen a Nékem csak Budapest kell, Mezei Mária, Psota Irén, Kiss Manyi tercettje a Napfény a jégen című, 60-as évekbeli magyar filmből, amikor ez a három csodálatos színésznő szteppel a liftben és énekli ezt a kis blőd, de nagyszerű dalt.
És még egy híres Cseh Tamás-dal jut eszembe, ami szintén nem került be az előadásba, az Itt van a város, vagyunk lakói, neve is van: Budapest – majd áttérünk a szeptember 30-án, a Belvárosi Színházban bemutatásra kerülő produkcióban elhangzó számokra. – Wagner-Puskás Péter zenei vezetőnek köszönhetően azonban a repertoárja két új dallal bővült. Úgy úsztatta egymásra a Különös éjszaka volt és a Hold ragyog a Dunán című dalokat, hogy egy egészen új zenei rétegük bukkant fel. Mivel így nem hallható sehol, a próba közben azon gondolkoztam, megkérdezem, van-e ebből fölvételük.”
