Közeledik a Macskazene bemutatója, indul a miniinterjúk sorozata! Első alanyunk a rendező, Máté Gábor.A 2003-ban diplomát szerzett, legendás „Máté-osztállyal” is foglalkoztatok akkoriban a Zsákbamacskával. Miért érdemes időről időre elővenni Feydeau művét? Mit jelent az 1888-ban megjelent francia komédia a mai magyar nézőnek?
A színművészetin nagyon fontosnak tartottam a bohózat oktatását, rendkívül sokat lehet ezen tanulni. Pontosság, kifejezés készség, ritmus, karakter ábrázolás, sorolhatnám. Úgy tudom, hogy éppen azért, mert foglalkoztunk vele annak idején, kérték az orlais színészek már évek óta, hogy tűzze műsorra az Orlai Produkciós Iroda ezt a darabot. És mivel nagyon szeretem azt a bohózatot, és a szerzőt pedig rendkívül nagyra tartom, örömmel vágtam neki a munkának. Túl azon, hogy reményeim szerint sokat lehet majd nevetni, az emberi gyarlóságot, morális eltévelyedéseinket kíméletlenül ábrázolja Feydeau. Mikor is létezhet olyan kor, mikor az ember ebben nem ismerhet magára?
Mik voltak a legnagyobb kihívásai a dráma adaptálásának? Mit ad hozzá ez a feldolgozás a szöveghez?
Létezik egy kiváló fordítás, Szántó Judit több évtizede ültette magyarra, de éppen az eltelt idő miatt jó néhány mondatot közelebb hoztunk a mai szóhasználathoz, ebben Litkai Gergely volt segítségemre. De nem estünk túlzásba, Feydeau-t amúgy is kockázatos átdolgozni, mert matematikai pontossággal alkotta meg a darabjait.
A mű karakterei időről időre kiszólnak és kommentálnak, ilyenkor közvetlenül a közönséggel kommunikálnak. Tekinthető-e ez elidegenítésnek? Milyen funkciója van ennek a rendezésedben?
Általában is a színművek legnehezebb eleme az, hogy a nézőt információval lássák el, hogy értse, kik a szereplők és mit is akarnak egymástól. Feydeau ezzel rendszerint nem bíbelődött sokat. A közönséghez való kiszólások arra jók, hogy minél hamarabb tisztában legyünk azzal, hogy mire érdemes majd figyelnünk, mi szolgáltatja a félreértésekhez az okokat. Ezeket nagyon komolyan kell venni. A nehézséget az adja, hogy a színészeknek partnerként szolgálni kell ezt a formát és a rendezésnek egyértelművé kell tenni ezt a játékszabályt.
Mennyi zenére számíthatunk?
Némi macskazenére feltétlen. A felvonásokat Monori András zenéjével választjuk el egymástól, és néha bizonyos szereplők egy-egy sort énekelnek, de hogy mit és miért, azt inkább az előadásból kell megtudni, nem árulom el, hiszen ez lenne az egyik fő humorforrás az előadásban.
Az előadást április 27-én mutatjuk be a Belvárosi Színházban. További előadások: április 28., május 6., 13., 24., június 2. Jegyvásárlás ide kattintva lehetséges.
Az interjút készítette: Szabó Réka Dorottya
