Beszélgetés Zrinyi Gál Vincével
Egyelőre asztalnál ülve folynak az izraeli Edna Mazya írta Kisded játékok próbái. Mondatról mondatra ízlelgetik a szereplők a szöveget, itt-ott bele- illetve átírnak, vitatkoznak a jeleneteken, keresik ezek igazságát is. Nem vész el a kezdeti lendület a hosszú ideig tartó asztali próbákon? - kérdezem Zrinyi Gál Vincét, a KoMa társulat lelkét, aki ezúttal a készülő előadás rendezője is.
- Nagyon fontos része ez a munkánknak, mivel olyan előadást szeretnék létrehozni, ami érzékenyen szól a mai magyar valóságról, az itt lévő erőszakról, a mi generációnk felelősségéről. Nemcsak a dráma szövegéről beszélgetünk, amelyet egyébként nagyon erősen átírtunk a mi viszonyainkra, hanem a témához kapcsolódóan olvasunk újságcikkeket, nézünk filmeket, melyeket aztán megvitatunk.
- Milyen szempontok szerint készült a szereposztás?
- Olyan színészekre osztottam a KoMa társulatán belül, akiknek a személyiségük valamelyest találkozik a darabbeli figurával. Ez persze nem egy az egyben való hasonlóságot jelent, inkább abban segít, hogy könnyebben megtalálják az adott szereplő igazságát. Miközben a kutatás, a személyiség titkainak fölfedezése amúgy is a színész állandó munkája.
- Te színészként végeztél Máté Gábor osztályában három éve. Hogyhogy rendezőként jegyzed a Kisded játékokat?
- Engem a színházcsinálás egésze érdekel, pontosabban az a fajta színházcsinálás érdekel, amibe beletartozik többek közt a színészet is, de a társulat létrehozása, működtetése is, és ha úgy alakul, akkor például a rendezés is. A rendező dolga, különösen egy ilyen típusú műnél, hogy összefogja a produkciót, kedvet csináljon a többieknek, segítsen eljutni a darabbéli igazsághoz. A próbák elején még én tudom a legtöbbet a darabról, mivel én akkor már több hete foglalkozom a szöveggel a dramaturggal, a tervezővel, a producerrel együtt, de aztán a közös munka során ez a tudás kiegyenlítődik.
- A bemutató a Trafóban lesz szeptember elején. Aztán hogyan tovább?
- A KoMás hagyományoknak megfelelően azt tervezzük, hogy elvisszük iskolákba, művelődési házakba, ahol az előadás után beszélgetni is szeretnénk a nézőkkel, a diákokkal és a felnőttekkel egyaránt. De mindamellett, hogy fontosnak tartjuk az előadás fölvetette kérdések megvitatását, reméljük arra is ráébresztjük a nézőinket, hogy nemcsak a mozi meg a tévé létezik, hanem színházba is érdemes járni, hogy a színház a legizgalmasabb időtöltések egyike, ahol itt és most történnek a dolgok, és ahol a színész személyiségén kívül izgalmas a látvány és a zene is, például.
- Az előadás producere egy magánvállalkozás. Hogy találtatok egymásra?
- Egy tavalyi produkciónk kapcsán, a volt Krétakörösökkel együtt készült Fédra fitneszben dolgoztunk együtt az Orlai Produkciós Irodával. Aztán tavasszal keresett meg Orlai Tibor ezzel a fiatalokról szóló darabötletével, aminek nagyon örültem. Tibor talán másfajta színházban gondolkodik, mégis mindenben segít bennünket, nem kell semmiben megalkudnunk, szerencsés a vele való találkozásunk.
- li -
