Híres ember lányának lenni nem könnyű. Csákányi Eszter tudhat erről egyet s mást. Most Brezsnyev lányának a bőrébe bújik. A Dolcsaja Vita című produkció bemutatója október 10-én lesz a Belvárosi Színházban. Az előadást, mely alkotói összmunka volt, Ardai Petra, a hollandiai Space Színház alapítója rendezi.
- Félig Hollandiában, félig Magyarországon élsz és alkotsz. Hogyan kerültél bele ebbe a produkcióba?
- Csákányi Eszter kért meg. Látta a Holland cunami című előadásunkat, egyszer be is ugrott egy szerepbe. Tavaly a Trafóban volt egy Worldwideheroshow című játékunk, abban is szerepelt. Jól dolgoztunk együtt, és úgy gondolta, hogy velem szeretné megcsinálni ezt a Brezsnyeva-ügyet.
- A témában mennyire voltál járatos?
- Nem tudtam, hogy Brezsnyevnek volt lánya, de a korral azért tisztában voltam. Én még abban az iskolarendszerben nőttem föl, amikor végigvettük a Szovjetuniót, voltam kisdobos és úttörő. Ez az életem része volt, ezt nem felejti el az ember.
- Amikor Eszter elmondta, hogy miről van szó, megálltál egy picit, vagy azonnal beindult az agyad?
- Én mindig állok egy kicsit. De rögtön érdekelni kezdett maga a fenomén. Eleve nagy ember lányának lenni nem egyszerű, Brezsnyevének meg pláne nem. Brezsnyeva bulvárfigura, történelmileg nemigen volt szerepe. Olyan, mint ma a Paris Hilton. Ugyanúgy az apja árnyékában élt, az apja tette azzá, aki. Ez egy börtön és egy palota egyben. Mindene megvolt, de sosem tudott saját maga lenni. Borzalmasan kicsapongó életet élt, és végül egy pszichiátriai intézetben végezte. Testileg és lelkileg is megjelenik ebben a nőben a Szovjetunió történelme, szinte leképezi, ahogy ez a nagy birodalom széthullott, amilyen roncs lett, amilyen gyönyörei és ocsmányságai voltak. Ez persze nem történelmi tény, hanem egy művész meglátása. Amúgy a politika, a történelem és a személyes történet keveredése sokat foglalkoztat.
- Az előadásban mekkora súly van azon, hogy ez pont Brezsnyev lánya? Vagy inkább a nő sorsa a fontos, aki történetesen egy ilyen helyzetben nőtt fel?
- A kettőssége az érdekes, ahogy a történelem átszivárog egy személyes sorson. Az ötvözetét akarjuk megmutatni. Meg azt, hogy ez az egész ma mennyire aktuális és nem aktuális egyszerre. Fiatalokkal készítettünk interjút a korral kapcsolatban, és volt egy olyan érzésünk, hogy a mostani huszonéveseknek még Brezsnyev neve sem mond semmit. Nem nagyon tévedtünk. Ilyen szempontból nem aktuális. Másfelől viszont időszerű, mert a hatalom témája örökérvényű téma. Bármely időben érdekes megfigyelni, hogy ki hogyan hasonul meg a hatalom hatására vagy a hatalom hiányának a hatására. Szeretek olyasmivel foglalkozni, ami arról szól, amilyen világban élünk.
- Mennyit tudsz arról, hogy nálunk most mi van?
- Félig ott, félig itt élek. Azért a mai világban az ember jól tud tájékozódni.
- Valamiről olvasni és valahol élni az nem ugyanaz.
- Van itt egy lakásom, a kislányom egy pár hónapot itt jár iskolába. Sok mindent nem tudok, de annál fölvilágosultabb vagyok, mint egy átlag emigráns, aki csak karácsonyra jön haza. 1989-ben mentem el Hollandiába, de egyre többet jövök haza, és minél többet jövök, annál jobban kopik az emigráns szentimentalizmus, az a távolság, ami megszépíti a dolgokat. Az már nincs bennem. De még mindig megvan az a kiváltságos pozícióm, hogy megyek-jövök, ami jó dolog, mert távolságot, frissességet ad, egészen máshogy látok rá a dolgokra. Körbe vagyok véve olyan emberekkel, akik ügyelnek, hogy ne tévedjek el. Ilyen például a dramaturgom, Veress Anna. Mert annál nincs rosszabb, amikor egy kívülálló okoskodik.
Rick Zsófi
