Először csak egy dobozt látunk, ráfestett ablakokkal, mintha csak egyet látnánk a millió hasonló tömbház közül. Aztán jön Jordán Adél és szétnyitja, így elénk tárva egy kis lakást, ahol minden négyzetcentimétert kihasználnak. Adél az éjszaka közepén ide kopog be Szabó Kimmel Tamáshoz, mert a férfi feljelentése miatt a háziúr kirúgta a lakásából és most nincs hova mennie. A férfi magányos, görcsösen híres író akar lenni, idegen szavakat használ és hős örzője a jóerkölcsnek. A nő felszabadult, élvezi az életet és a felét sem érti annak, amit a férfi mond. Természetesen egymás idegeire mennek, de mégis vonzzák egymást, tipikus se veled-se nélküled helyzet bontakozik ki.
A Bagoly és Cica (Belvárosi Színház) története korábban már filmen is nagy sikert aratott. Én nem láttam az eredeti filmet, így nincs összehasonlítási alapom, a színházi előadást mindenesetre nagyon élveztem. Bár elég sok hasonló történetet láthattunk már, Bill Manhoff darabja jóhumorú, így folyamatosan kacagunk. A két színész telitalálat, Jordán Adél egyszerre idegesítő, szexi és gyerekes, Szabó Kimmel Tamás vergődő, határozott és elveszett. Játékukat élvezet nézni. A díszlet is zseniális, az összecsukható doboz remekül szimbolizálja a férfi bezártságát saját világába. A rendező, Pelsőczy Réka remek humora olyan apróságokban nyilvánul meg, mint Woody Allen képe a falon vagy a kerekeken guruló plüsskutya. Így aztán végigkacagjuk a darab 80 percét, amiből valóban sikerült a legtöbbet kihozni. Ha egy fárasztó nap után felüdülésre vágyunk, érdemes ezt a darabot választani.
