A csemegepultos naplója c. darab Gerlóczy Márton azonos című regénye alapján íródott, Göttinger Pál rendező pedig úgy döntött, monodrámát rendez belőle, Ötvös András főszereplésével. És milyen jól tette! Elképesztő, hogy mi alapján születik valamiből jó vagy rossz előadás, illetve hogy mennyire mellé tudnak nyúlni rendezők elvileg jónak számító darabokkal, és milyen jót tehet a kockázat. Hiszen talán kockázatos egy fiatal színészre bízni egy regény interpretálását, de a bizalom gyakran szül meglepően jó eredményeket, és Orlai Tibor producer ügyesen tud hazardírozni.
Persze az is lehet, hogy hazardírozásról szó sem volt, csak meglátta Ötvös András ezer arcát, amiből jó néhányat megismerhet a néző is, ha megnézi A csemegepultos naplóját, például a Jurányi Inkubátorházban. Gerlóczy saját, csemegepult mögött töltött hónapjainak tapasztalatát öltötte regény formába, Göttinger Pál és Lökös Ildikó pedig karöltve formálták színpadra a történetet, ami korántsem egyszereplős, mégis monodrámaként lehet látni. A pesti író úgy dönt, tapasztalatszerzés okán beáll a Vásárcsarnok egyik húspultja mögé, nem törődik többé a nőkkel, sem az élet egyéb hívságaival, hanem csak úgy lesz.
És ez a „csakúgy létezés" az, ami általában a legnehezebben megy a színésznek, nem úgy Ötvös Andrásnak. Könnyedén simul az egyszerűen kialakított díszletbe, ami kezelését eltekintve hasonlít a Bagoly és Cica babaházára, csak jóval kisebb, hiszen egyetlen hentespultot ábrázol. A hirtelen lett hentes néha ringlispílként csinál kelléket még a díszletből is, de mindezt úgy teszi, hogy biztosak vagyunk benne: játéka nemcsak a magyarul értőket, de bárkit a világon magával ragad. Ezért aztán leginkább külföldi vendégjátékokra kellene küldeni A csemegepultos naplóját.
Ötvös önfeledten pultos; kezében életre kelnek a kolbászok, párizsik és szalámik, de még a csomagolópapír is: ők a vevők, a főnökség, a borgőzös magánélet. Karakterek jönnek és mennek a színpadon, a pultos srác egyre nehezebben bírja, majd teljesen elszabadul a pokol és az indokoltnál előbb (vagy később?) belefásul az egészbe. De mire idáig eljutunk, annyiféle hangot hallunk egyetlen ember szájából (stand up-ba hajló, önironikus pillanatokkal), hogy helyette is elfáradunk, mert Ötvös Andrásban még simán lenne egy-két óra.
