Vannak olyan napok, amikor üvegből van minden. Te magad is. És ebben az üveg létben elég egy karcolás, egy apró, szabad szemmel szinte láthatatlan felületi sérülés, hogy a feszültség által millió, apró fényes üvegdarabra hullj. Egy ilyen napon találkozunk Takács Katival, a Thália Színházban, a Sírpiknik című darab próbája után.
Valahogy nincs szerencsém, egyrészt okoskodni akarok, mint oly gyakran, így nem a főbejáraton, hanem az eldugott művészbejárón, a Hajós utca felől közelítem meg a Tháliát – vesztemre. A portás a fejét rázza, macerás egy út lesz a stúdió színpadig, ugyan már, nézek vissza, hát mi lehetne a baj, erre ő kedélyesen belök a nagyszínpad mögötti takarásba, a tök sötétbe. Szabályszerű vakságban araszolok centiről centire, elérek egy vasajtót, áttörök rajta, egy málló udvaron állok, visszafordulok, másik vasajtón át török, s mint elefánt a porcelánboltban esek be pont a Sírpiknik próbájára, a színpadra. Bennfentesként biccentek a szövegkönyvéből felnéző Gálffi Lászlóra, és átlibbenek a színpadon. Újabb takarásba kerülök, innen már van alkalmam végigpásztázni Bánsági Ildikó, Margitai Ági, Egri Márta és Gálffi arcát, csak Ida, azaz Takács Kati nincs sehol. 22-es csapdája, ajtó sehol, csak egy ruhaállvány, kínomban már itt kutatok a kilincs után.
Nem ragozom tovább, még tíz percembe kerül, mire elérem a büfét, épp lehuppanok Takács Kati mellé, magyarázkodom a késés miatt, idegességemben már szipogok, utálom az ilyen elveszett helyzeteket, mire ő is belekezd.
- Nem tudom, mi van ma, de pattanásig feszülök, próba közben volt egy pillanat, amikor majdnem felálltam és haza indultam…
- Történt valami?
- Nem, hát épp ez az, hogy a világon semmi. De mégis olyan feneketlen rossz kedvem támadt, majdnem sírva fakadtam, megmagyarázhatatlan.
- A hidegfronttól, az teszi az emberrel, hogy úgy érzed magad, mint egy kifeszített íj. Meg hát gondolom olykor a Sírpiknik témája, dacára, hogy komédiáról van szó, is megviselhet.
- Talán, bár tulajdonképpen rengeteget viháncolunk és nevetünk a lányokkal, mintha csak egy klubban lennénk. Még csak ki se kell esnünk a szövegünkből, folytatjuk a darabot, csak már a saját történeteinkkel, a saját változatunkkal. Mi javasoltuk Ilannak (Ilan Eldad, a darab rendezője), hogy vegyen egy sípot. Vett is, a nyakában hordja, és amikor túlságosan belelendülünk a lányokkal, egyszercsak belefúj a sípjába. Így tesz rendet köztünk. De visszatérve a Sírpiknik történetére: valóban szórakoztató komédiáról van szó, de egy nagyon is fájdalmas témát érintve, az egyedüllét, a magány kérdését.
- Ugye, adott három barátnő, három özvegyasszony. Valamilyen furcsa véletlennek köszönhetően egyszerre veszítik el férjeiket, így a temetőbe is együtt járnak…
- A tragédia után összekapaszkodnak, együtt próbálják feldolgozni a történteket, nyilván ki-ki a maga módján, de mégis csak együtt keresik a választ arra, hogyan is tudnak eztán tovább élni. A darab erénye, hogy ezt a súlyos, nehéz kérdést nagyon finom humorba ágyazza, a három főhősnő pedig háromféle női típust mutat meg: az egyik nő a társát, legjobb barátját veszítette el a férje halálakor, a másik nő pedig nehéz, elviselhetetlen házasságtól szabadul meg. Pont úgy, ahogy az életben is történik, történhet. A darab hősnői bemutatják a különböző női típusokat, a gyakori, sajnos túlságosan is sok nőt érintő élethelyzeteket, és választ is adnak arra, hogyan lehet a veszteségekkel együtt élni.
- Mondjuk, akinek gyötrődéssel teli házassága most egy csapásra megoldódik, az talán kevésbé bánja a dolgot.
- Nem, a magánnyal neki is meg kell küzdeni.
- És történik még valami a darabban, ami felborítja ezt sírva nevető állapotot?
- Hát persze. Megjelenik egy férfi a temetőben. Egy igazi, valós férfi. És elkezdődik a harc, hogy kié is legyen a hím, aki ugyebár meglehetősen jó helyzetben van: négy nő harcol a kegyeiért. A negyedik nő már más korosztályt képvisel, őt Létay Dóra alakítja. A remek, sziporkázó párbeszédek - Parti Nagy Lajos fordításában-, egyszerűen lehengerlik az embert, öröm játszani, dolgozni ezzel a szöveggel. Még a próbák előtt történt, a darab szövegkönyvét a rendező az Új Színház portáján hagyta számomra. Ahogy beérek a színházba, a portásnő, Rozi a kezembe nyomja a könyvet, majd hozzáteszi, ne haragudjak, de beleolvasott. És nem tudta letenni, annyira tetszett neki. – Ez igazán neked való darab, Katikám! – mondta, és én pont így éreztem, ahogy végigolvastam. Kedves, szívet melengető darab rengeteg humorral átszőve, igazi kikapcsolódást nyújtva mindenkinek.
- Bemutató előadás?
- Július 6-án, hétfőn, a Tháliában. Roppant izgatottan várjuk, remélhetőleg azok a nők, akik eljönnek a színházba ugyanazt a rácsodálkozást élik majd át, mint mi.
Szabó Bea
